Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
III. Temető és sír
települések temetőiben a nagycsaládi temetkezés a jellemző. Ennek egyik legismertebb területe a Palócföld, ahol a családok hadak szerint csoportosulva laktak a településben, s a temetőben is egyegy közösséget alkottak.78 Feltehetően a XIX. század elején még az Alföldön is szokásban volt a rokonság, illetve a családok szerinti elkülönülés a temetőben. A XVIII. század végén hozott, a temetkezés rendjét szabályozó rendeletek végrehajtásának ellenőrzése volt célja többek között a Canonica Generalis Visitatioknak is a XIX. század elején. A szalkszentmártoni református temetőt megvizsgálva szükségesnek tartotta a kerületi püspök megjegyezni 1819-ben, hogy a sírok ásásában rendetlenség van. A lakosság tetszése szerinti helyen temette halottait.79 Ennek okát nem kereste a püspök, de feltételezhető, hogy az alacsony lélekszámú közösség - 1770-ben például 104 jobbágyot és 124 házas zsellért írtak össze, az összlakosság ezer fő körül lehetett80 - családok szerint elkülönülve temette el halottait a temetőben. Mária Terézia 1777. évi rendelete, s az utána következő végrehajtás során - mint utaltunk rá -, a temetkezés rendjét is szabályozták. A soros, sorban történő temetést szorgalmazták, ami lehetetlenné tette, a temető egy részén történő közös, családi temetést. Különösen az alföldi nagy mezővárosokban, a sűrűn lakott városokban vált ez szükségszerűvé, viszont a kisebb - a már említett hegységi, dombsági - falvakban az alacsony lélekszám lehetővé tette a rokonsági temetkezést. Kós Károly tette ismertté és klasszikus példává az erdélyi Rákosdon (Racá§dia, volt Hunyad vármegye). Mint ahogyan a településen belül is elkülönültek az egyes nemzetségek, úgy elkülönülésük megfigyelhető volt a temetőben is. A temető a templom körül helyezkedett el, és ott elkülönülő csoportot alkotott a „Gergely”, „Balázsi Bertalan”, „Alsó-Farkas”, „Bózsi Jakab”, „Fehér-Fekete Jakab”, „Bikfalvi”, „Váradi” nemzetségek temetkezési helye.81 Más vidékeken is megfigyelhető hasonló jelenség. Tóth Judit a zempléni Telkibánya hadas temetkezését írta le.82 83 A családi temetkezés megtalálható Gömörben is. A kisnemesek által lakott Felsővályon (Vysné Valice, volt Gömör és Kishont vármegye) a falut kettészelő út keleti oldalán áll a református templom és attól északabbra helyezkedik el a temető. A úttól keletre a Kaszáló és a Nagyszer között felülről lefelé haladva alkotott egy csoportot a Herényi, Bárdos, Nagy, Óvári, Bodon és Kalas nemzetség. Az úttól nyugatra felül a Bikkszög irányában a Lökös, Potrecz, Pólyák, Katona, Pósa, délebbre tőlük a Csóti-szög felé a Kalas, Palocsányi, Lökös és Nagy famíliák csoportosultak. A Nagyszeri temetőben északnyugat-délkelet irányban találhatók az egyes nemzetségek sírhelyei. Az egykori jegyző kriptája mellett nyugatról a Csolti és Kálmánczy, a kripta alatt egymás mellett a Vincze, Balajthy, Nagy, alattuk a Katona, Herényi, Szabó, Bárdos, alattuk a Kalas, Katona, Bárdos, alattuk a Balajthy nemzetség temetkezési helye található. A temető déli részén vegyesen temetkeztek a családok (Nagy, Kalas, Hubay, s mások). A falu másik temetője az út túlsó, nyugati részén található. Itt sorban egymásután, keletről nyugatra haladva a Pólyák, Varga-Lőkös, Gergely, Lőkös-Markó, Potrecz, Mikó, Katona-Paló, Csányi, alattuk pedig a Katona és a Pósa had temetkezett. Alsóvályon (Valice, volt Gömör és Kishont vármegye) a Katona, Kalas, Better, Szepesi, Kovács, Mikó famíliák temetkeztek hadak szerint. Az Alsó- és Felsővály között meghúzódó harmadik kisnemesi falu Gergelyfala (Vysné Valice, volt Gömör és Kishont vármegye) temetőjében a Mikó, Kecsó, Alszegi Mikó, Vincze és Fábry családok temetkeztek külön-külön hadak szerint. Főként a nagyobb lélekszámú helységekben vált szükségessé a soros temetkezés, azaz nem adódott lehetőség arra, hogy az egyes nagycsaládok elkülönülten temetkezzenek. Az elhalálozás s A kérdéshez lásd MORVAY Judit, 1981.; NOVÁK László, 1989. 79 NOVÁK László 1978a. 230. 80 NOVAK László, 1979. 572-573. 81 KÓS Károly, 1972. 243-244. A kérdéssel kapcsolatban lásd SZABÓ László, 1976.; SZABÓ László, 1980. 82 TÓTH Judit. 1982. 83 S.gy. (1984) 28
