Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
III. Temető és sír
III. TEMETŐ ÉS SÍR A sírjelölés, - témánk tekintetében - a fejfák vonatkozásában szükséges szólni arról a helyről, ahová elhelyezték a sírjelet. A temetés helye, illetve a temető, valamint sírjel elválasztha-tatlan egységet képez, ezért tárgyalását szükségesnek tartjuk10 Egy településnek, annak társadalmának kultikus központja a templom. A Kárpátmedencében, Kárpát-Európában megtelepedett honfoglaló magyarság a római katolikus hitre tért. Kialakultak az egyházi központok, érsekségek, püspökségek központjai, az egyházi megyerendszer, s az apátságok. Központi hely illette meg Székesfehérvárt, Esztergomot, a magyar királyok kultikus központjait. Az Árpád-házi királyok uralkodása idején ország szerte jelentős egyházi központok alakultak ki, köztük Vácon, Kalocsán, Pécsen, Győrben, Egerben, Nyitrán, Nagyváradon, Gyulafehérváron. Az egyházi központokban székegyházak, impozáns templomok épültek, amelyek nem csupán a vallási szertartás színhelyéül szolgáltak, de ott temetkeztek is. Magyar királyaink ősi temetkezési helye Székesfehérváron volt. Az erdélyi fejedelmeket Gyulafehérváron, illetve birtokuk egyházi központjában, mint a Rákóczi fejedelmeket Kassán és Sárospatakon. A pécsi székesegyház altemploma őskeresztény bazilika maradványait, sírkamráit őrzi. Királyaink közül П. Endrét a tihanyi apátság altemplomában helyezték örök nyugalomra. Főurainkat is birtokuk központjában álló templomban temették el. A földesurak, kegyurak templomokat építettek, amelyek egyben famíliájuk temetkezési helyéül is szolgáltak. Irsán például a templom a faluval együtt elpusztult a XVII. század végén, s a XVIII. század első évtizedeiben kezdett újjáéledni a helység. A falu egyik földbirtokosa, Zlinszky József és felsége, báró Resiczky Eleonóra a régi romos falak felhasználásával építtették fel az új templomot 1746-ban, amelyet az „Urunk színeváltozása” tiszteletére szenteltek fel (az 1777. évi Canonica Visitatio Szent Orsolyát említi a templom védőszentjének). A kegyúr - akit 1842-ben Pest vármegye ügyészének választottak meg -, 1746-ban halálozott el, és a vörösmészkőbe vésett epitáfiumát az oltártól jobbra, az apszis falában helyezték el. A család kriptája a templom alatt, kelet felől került megépítésre.30 31 Kecskeméten a vagyonos cívis és nemes családok közül is számosán a templomban temetkeztek. Például „Nemes Papp Anna asszony” végrendeletében úgy rendelkezett 1768-ban, hogy „légyen tisztességes Takarításom és a’ Boldogultt Mészáros Páll Férjem mellé a’ T. Páter Piaristák Templomában a’ Cryptában Temettesenek”. Szabó Mihály 1871-ben két pászta szőlőjét hagyta végrendeletileg a piarista rendházra azzal a kikötéssel, hogy egyik pászta 30 mise megtartására, a másik pedig a kriptában való temetésére szolgáljon.32 A szertartási központ és a temetkezési hely tehát egy helyen, a templomban volt. A templom földalatti részén kialakított kazamatákban, altemplomban, kriptákban helyezték el a díszesen faragott kőszarkofágba helyezett holttestet. A templom felső részén, magában a szertartás helyén, a fal mellett is készítettek sírhelyeket, falaztak boltokat, kriptákat, s oda temették a rangos egyházi és világi főurat, vagy a helység, illetve templom kegyurát. A templom padlózata alá helyezett halott fölé vörös mészkőből, homokkőből díszesen faragott sírkövet helyeztek, s a templom falára pedig az elhunyt dicsőségét hirdető epitáfiumot, valamint a díszes zászlóját tűzték fel. 30 Vö. BALASSA Iván. 1989. 31 NOVÁK László, 1995. 166. 32 KJM UTGy SZKH Lsz. 78.27.282.; Itt jegyezzük meg, hogy - ellentétben Samorjai János 1636-ban készített szertartáskönyvének utasításaival - a refonnátus lelkipásztorok Debrecenben, 1657. febniár 27-én tartott gyűlésén foglalkoztak a temető kérdésével is. Ők a templomban történő temetést még ekkor katolikus szokásnak tartották: „LVII. Istentisztelet helyéül a tiszta helyeket kell választani, hol nincsen árnyékszék, sertésól s holtak dögletes levegője nem terjeng szélylyel. Pápisták teszik, hogy templom alá temetkeznek. Temetkezni hol kell? kívül a községen, példánk erre Krisztus, a patriarchák sat.”MAKLÁRI PAP Lajos, 1858. 401. 17
