Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
I. Összegezés
magában ötözve az epitáfium funkciót is. Érdekességként említhető meg az, hogy ritka esetben - például Cegléden - a gombosfa törzsére - amelyen olvasható az eredeti sírfelirat későbbi temetés alkalmával már márványtáblát, epitáfiumot készítettek, amelyet a fejfára erősítettek. A XVIII. században ismeretes az „epitafa” névvel illetett sírjel, fejfa is ritka előfordulásként (Abony, Karcag). Tehát, a sírokon egyszerűbb fatáblák, „emlékfák” voltak, amelyek eligazítást nyújtottak a sírban nyugvóra vonatkozóan. Később, a XIX. században, amikor már díszes fejfákat faragtak, az epitáfium egyszerű névtáblává alakult át, de fontos része lett a táblaalakú fejfáknak is. Ritka esetben - például Ordason), a gombosfa megőrizte a régi időkre utaló „epitafa” nevet a mai népnyelvben. A XVIII. század közepén Abonyban és Karcagon nem „fejéhez való fákról”, hanem a temetőben lévő epitáfiumokról történik említés. Abonyban a római katolikus földesúr - a „cuius regio, eius religio” elve alapján - üldözte a református vallású törzsökös lakosságot, s 1741-ben a jövevény katolikusok a temetőjükre rontottak és az „epitaphiumokat” feltüzelték. Karcagon a temetőből orozott „epitaphium deszkákat” tüzeltek el 1768-ban. Tehát az epitáfium „deszka”, valójában fából vágott deszkalap volt, amelyre szöveget véstek fel. Ez jelölte a sírhantot. Ez az epitáfium sírjel megfelel a későbbi névtáblának és a táblaalakú fejfának. A napjainkban is meglévő névtáblák tehát rokonságot mutatnak az epitáfiumokkal, s egyben a fejfák ősének is tekinthetők. Egyszerű formakincsűek, s gyakran átmenetet képeznek a fejfák másik nagy csoportja, a táblaalakú fejfák irányában, amelyek változatos díszítettségűek, de általában meghatározó epitáfium jelleggel rendelkeznek. A táblalakú fejfák között is szükséges megkülönböztetni az archaikus antropomorf formakincsűeket. A különböző vastagságú deszkából készült fatábla meghatározó díszítő jegye a felső résznek fejszerü kiképzése, de a törzs is rendelkezik emberalakúsággal. E típust reprezentáló legkarakterisztikusabb antropomorf táblaalakú fejfák határozzák meg Dunapataj református temetőjének sajátos népművészeti megnyilatkozását (copfos leány stilizált alakja jelenik meg). A tábla fej fák jelentős csoportját alkotják az oszlopos tábla alakú fejfák. Az antropomorf táblaalakú fejfák általános jellemző motívuma a stilizált fej (pl. Bölcske, Szarvas, Nagyszalonta). Közöttük vannak olyan fejfák, amelyek sajátos formakincsében uralkodó motívum a tulipán (pl. Kémes, Perbete). E fejfatipus csoportban vannak újstílusú fejfák is. Közöttük találhatók olyanok, amelyek rendelkeznek antropomorf jegyekkel, mint például a kalotaszegi Zsobokon, Kalotaszentkirályon, Magyargyerőmonostoron, Körösfőn, a Tápióság vidékén lévő Bényén. Ezek az újstílusú antopomorf fejfák eltérnek a hagyományos sírjelektől, fejfák formakincsétől, a régi díszítésű fejfáktól, gombfáktól, gombosfáktól, újszerű készítményü sírjelek.469 Az újstílusú fejfák között találhatóak díszes faragású, növényi ornamentikával díszített táblaalakú fejfák (pl. Irsa), Sok helyütt csupán egyszerű táblaalakú - névtábla szerű - fejfákat állítottak, illetve állítanak a sírokra (pl. Mezőberény, Sárszentlőrinc), amelyek valóságos epitáfiumként állnak a sírhantokon. Az újstílusú, oszlopalakú fejfák csoportjához tartoznak azok is, amelyek az obeliszk alakú sírkövek formavilágát utánozzák. Itt szükséges említést tenni arról, hogy elvétve a Kárpát- Európában megtalálhatók az egyszerű, díszítetlen, faragatlan fejfák is, amelyek maguk egyszerűségében lehetnek archaikusak (pl. Szentesen), de újabb jelenség megnyilatkozásai is (pl. az Esztergom környéki Nagyölveden, Zsobokon) egyaránt. A sírjelekkel, illetve a sírjelöléssel kapcsolatban szükséges említést tenni a jeltelen sírokról is. Sok helyen csupán fát ültettek a sírhantra, fejfát nem állítottak, vagy ha igen, az élőfával együtt töltötte be sírjelölés funkcióját. Szükséges arra is utalni, hogy nem csupán protestáns, de más vallásúak (köztük római és görög katolikusok, ortodox keleteiek) temetőiben is megtalálható a sírra 469 Ez is ékesen bizonyítja, hogy nem „kopjafák”. Bár nem követik a hagyományos díszítettséget, fonnakincset, általános antropomorf megnyilatkozások, ellentétben a túldíszített, az omamens elemek konglomerátumának is tekinthető népi ipannűvészeti ún. fejfákkal, kopjafákkal. 156
