Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
I. Összegezés
körben - mint a székelyföldi lófők és székely harcosok esetében a zászlóval fel ékesített kopj át a temetési pompa részeként a sírhantba szúrták nemcsak a reformátusok, hanem a katolikusok is (pl. a sóvidéki Atyhán). Ez a szokás adott okot arra, hogy feltételezzék egyes kutatók a fejfa síijel és a kopja fegyver közötti evolúciós kapcsolatot. Azaz, szerintük a kopjából ered a reformátusok fejfája, s ezért alkalmazták rá a „kopjafa” nevet. Ez a feltételezés azonban nem állja meg a helyét. Mint a jeles néprajzkutató, Viski Károly kimutatta, a díszes faragású fejfa nem magából a szúrófegyverből, hanem annak tartójából alakult ki. Tehát, a kopja csupán secunder sírjelölő funkcióval rendelkezett, mintegy sírmellékletként. A kopj ás temetkezés a XIX. század felében, a „vitézi kor” végleges lehanyatlásával szűnt meg, és csupán a fegyveres kötelékben élő, határőri védelmi funkciókat ellátó székelység körében maradt fenn legtovább, amelynek emlékét még a XIX. század közepén nyomon lehetett követni.468 Sok helyütt - mint a sóvidéki Siklódon, Küsmödön, Etéden - a kopják és tartójuk végleg eltűntek, és sírkövek, koporsókövek vették át, illetve töltötték be a síijelölés funkcióját. A díszes gombfa faragás szokása nem alakult ki, jóllehet sajátos módon megmaradt a „hagyományos” sírjelölés, miszerint a három koporsóvivő rúd közül egyet a fejhez, kettőt pedig a lábhoz szúrnak (pl. Siklód). Ezek azonban „átmeneti jelleggel” jelölik a sírokat, addig, míg évek múltával a kőből készült síremlék nem váltja fel őket, mint volt az korábban is. Siklódon - de más helyütt is Székelyföldön, mint például Csókfalván - nem volt közös temető a faluban, hanem ki-ki a saját portáján, a házastelek végén lévő szilváskertben temetkezett. Itt sírkövek állnak a családi sírokon. A néhány évtizede létesített, falu fölött magasodó közös temetőben - ahová három rúdon viszik fel a halottat - a sírhantokban szúrják a koporsóvivő rudakat (egyet a fejhez, kettőt a lábhoz). A koporsóvivő rudakat más helyeken is (pl. kalotaszegi Magyargyerőmonostoron, a Tisza melléki Tiszakürtön, Tiszaugon, Tiszaszöllősön, a bihari Ártándon, Biharfélegyházán, az abaúji Magyarbődön, Nagyszaláncon) a sírhantba szúrták lábfának. Idővel a fej részhez rangos kőből készített síremléket állítottak fel (pl. az Olt vidéki Alsórákoson). A zászlós kopja reliktumként maradt fenn a sóvidéki Korondon. A díszesen faragott fejfa, gombfa - az egykori kopja tartója - csúcsába a zászló csökevényét, kis fanyélre kötözött fekete szalagot tűznek. A háromszéki Erdővidék református lakossága széleskörben állította a „gombfákat” a sírra a XIX. század végén, a XX. század első harmadában (valóságos kopja-erdő látványát mutatták a református temetők), amelyek csúcsába azonban zászlócskát nem tűztek, bizonyságul annak, hogy a „gombfa” síijel, nem a kopja fegyver genetikus származéka. A gombfa állítás szokása a XX. század második felében végleg az enyészetbe hanyatlott. A „vitézi temetési pompának”, temetkezési szokásnak tehát köze van a sírjelöléshez, jóllehet azonban a „kopjafa”, mint síijel név nem állítható azzal genetikus kapcsolatba. A vitézi temetési ceremónia azonban szívósan tovább élt a fiatalok temetkezési szokásaiban, s részben kapcsolódnak a sírjelöléshez is. Északkelet-, Észak-Magyarországon (Ung, Zemplén, Abaúj-Torna, Bars, Komárom, Pozsony vidéke) a XX. századelején még megvolt az a szokás, hogy kisgyermek temetésekor a temetési menet’ élén két ünneplőbe (fekete zsinór sujtásos magyar ruha, kalap és fekete csizma) gyermek haladt kezében fakarddal, amelynek hegyére színes szalagokkal telitűzdelt citromot szúrtak (pl. az ungvidéki Nagykaposon). A fakard, citrom (a buzogány, ez esetben a vőfélybot szimbóluma), a színes szalagok - mint a vőfély botjának dísze is - az egykori vitézi temetési pompa egyszerűsödött kellékeiként álltak elő. Ezeket a rekvizitumokat a temetés során a sírgödörbe dobták. A kisgyermekkort meghaladó fiatalok - eladósorban lévő leány, nősülés előtt álló legény - temetése a vitézi temetési pompa maradványai mellett a lakodalom kellékeit is felsorakoztatta, valóságosan a „halott lakodalmaként” (mivel a fiatal nem érhette meg a lakodalmát, a temetési pompa részeként megtartották neki azt). A halott koporsója előtt menyasszonynak öltözött leány vagy vőlegénynek öltözött legény haladt, sok esetben párnára helyezett kettétört gyertyát, rozmaring virágot tartva kezében (ezt a koporsó elhantolása előtt a sírgödörbe dobták), s a 468 Lásd ORBÁN Balázs, 1868.1.; VISKI Károly, 1910. 154
