Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
I. Összegezés
Tiszántúl), a peremi részek (Bihar, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Abaúj), a Szilágyság, a Kalotaszeg, a Maros-Torda vidéke, a Sóvidék, az Erdővidék, a Három széki-medence, az Ormánság, Somogy, Tolna, Mezőföld, Kisalföld, Gömör. A fából készült sírj el neve, népi terminológiája Kárpát-Európa szerte fejfa, fejéhez való fa, főtől való fa, fütül való fa, gombfa, gombosfa, ritka előfordulásként ismerhető meg az epitafa. E nevek a sírhant fej részéhez állított sírjelek megnevezésére szolgálnak. Kivétel nélkül a tönkös vagy oszlop alakú fejfák tartoznak csoportjukba. A „gomb” jelzőként történő megnyilatkozása a fejfa díszítettségére vonatkozik: a fejfa csúcsát kivétel nélkül gombos omamens elem díszíti, amely a fejfák többségéhez hasonlóan emberalakúságot, antropomorfiát testesít meg, illetve szimbolizál. A tönkös és oszlop alakú fejfák rendszerint emberalakot jelképeznek. Köztük legismertebbek a szatmárcsekei úgynevezett „csónak alakú fejfák”, amelynek egyszerűbb formai változata uralja a Tisztántúl, Északkel et-Magyarország (Zemplén, Abaúj, Borsod, Gömör) területeit. Az antopormorfia szép megnyilatkozásai találhatók meg a Duna-Tisza közén (Kunszentmiklós, Tass, Szabadszállás, Abony, Tószeg), s a Tisza és Körösök vidékén (Békés, Hódmezővásárhely), a Kisalföld északi területén (Perbete, Nagysalló). A gombosfejfák is antropomorf jelleggel bírnak, s megtalálhatók a Kárpát-Európa különböző vidékein, így a Duna-Tisza közén Nagykőrösön, Alsónémedin, Ocsán, Monoron, Aporkán, Majosházán, Dunavecsén, Solton, Foktőn, Dunaszentbenedeken, Úszódon, Abonyban, Tószegen, Tiszavárkonyban, Vezsenyen, a Tisza melletti Szentesen, Szatmárban (pl. Börvely), Szilágyságban (pl. Désháza), Kalotaszegen (pl. Ketesd), Dunántúlon a mezőföldi Cecén, Sárbogárdon, a somogyi Szennán, Nagybajomban. Legdíszesebb faragású fejfák a Duna-Tisza közén, Kalotaszegen, Erdővidéken találhatók meg. A kalotaszegi, erdővidéki fejfák „gomb” faragásúak. A fejfa csúcsát gomb díszíti, a törzsét viszont a gombos , gyűrűs díszek mellett csillag és tulipán motívumok is ékesítik, valóságos életfává varázsolva a sírjelet. Az „élet motívumok” (tulipán, csillag) az antropomorf jelleget erősítik a csúcson lévő „gomb” dísszel együtt. Hasonlóan gazdag, gomb-tulipán-csillag motívumokkal díszített fejfák találhatók a Duna-Tisza közén Izsákon, Fülöpszálláson, valamint a szlovákok lakta Dunaegyházán, Albertin, Irsán és Pilisen. Az antropomorf fejfák archaikus jellegűek. Ősi hagyományokkal hozhatók kapcsolatba formakincsük. Általános megnyilvánulás az antropomorfia, megtalálható azokon a területeken is, amelyeken a nomád életmódot folytató magyarság évezredekkel korábban megfordult (itt említhetők meg a kultikus helyeken álló kőből faragott ember szobrok, a „kamennaja babák”, jóllehet azok nem sírjelek). A sírhanton megjelenő stilizált ember alakú fejfa általános, és archaikus jelenségnek tekinthető. Egyes feltevések szerint a Felső-Tisza vidéken általános - különösen Szatmárcsekére jellemző - ún. csónakalakú fejfa típus a magyarság ugorkori hagyományaival kapcsolható össze (ti. a tundra vidékén meglévő csónakon történő temetés szokásával). A gombosfák archaikus jellege is nyomon követhető a magyarság évezredes kultúrájában. Összehasonlító adatokat mutatnak velük kapcsolatban rokonságot a XIX. század végi, baskír, kirgiz, kazah temetkezési szokások. Az a teória viszont, miszerint a hódoltsági területeken - mint például Szentesen - a törökök temetkezési kultúrája, a turbános sírkövek hatottak volna a gombos fejfakincs kialakulására, csupán romantikus - ám logikus - elképzelésnek tekinthető. A fejfák megnevezésére gyakran használt terminológia a kopjafa, amely azonban a népnyelvben nem található meg, mesterséges elnevezés. A XIX. század végén virágzó nemzeti romantika terméke. A sajátos nemzeti szimbólummá vált sírjel, a „kopjafa” a vitézi temetési pompára vezeti vissza eredetét. A „vitézi korban”, a XVIII. századot megelőző időszakban a főúri, rangos temetkezés alkalmával játszottak fontos szerepet a harci jelvények és eszközök - sisak, aranyos sarkantyú, buzogány, zászló -, közöttük a szúró fegyver, a kopja. Miként a köz zászlót, kardot a sírba törték, úgy rontották össze a templom falán a harci eszközöket, a kopjákat a fegyveres vitézek. Szélesebb 153
