Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
I. Összegezés
szomszédságban élő magyarokhoz hasonlóan. Más evangélikusok által lakott vidékeken nem található meg fejfa sírjel. A fejfákkal kapcsolatosan szükséges utalni arra, hogy a középkor folyamán a főrangúak, tekintélyes nemzetes és vitézlő, nemes famíliák rendszerint templomokban lévő kriptákban, temetkeztek. A városi polgárság - mint például Kolozsvár esetében - sírköveket állítottak fel a temetőkben, amelyeket ezért „kőkerteknek” is nevezték. A temetés alkalmával a temetési pompának volt nagy jelentősége, amely a kor szokásaihoz híven „vitézi módon”, katonai pompával ment végbe. A végtisztességtétel során nem annyira a sírjel, sírjelölés, mint a ceremónia, annak megnyilatkozásai játszottak fontos szerepet: zászlókat, címereket, díszes kardot, aranyos sarkantyút, buzogányt, valamint az elhunyt dicsőségét hirdető epitáfiumot, feliratos táblát vitték a menetben, amelyek közül a „gyászos” közönséges fekete zászlót és a viselt kardot a sírba törték, a díszesebbeket pedig a sírhely fölött helyezték a templom falára.466 467 A vitézi, katonai temetés fontos megnyilatkozása volt a zászlók felemelése, valamint a kopj a fegyver hordozása és a boltozatos sírhelyek fölött készített nagy sírhantban való beleszúrása, mint szól róla a helvéciai vallást követők temetési ceremoniális utasítása 1636-ban. A köznép temetkezéséről nincsenek ismereteink a „vitézi korból”, csupán a XVII. századtól állnak rendelkezésünkre történeti források a fejfa sírjelekre vonatkozóan. Magyarország a Kárpátok hegy vonalai által határolt Kárpát-medence területére terjeszkedett ki. Tekintettel arra, hogy Közép-Európának legjelentősebb nagytája, s egyben történeti-kulturális egysége, méltán nevezhető ez a természetes határokkal rendelkező kisebb méretű kontinens rész Kárpát-Európának.407 A lakosságának többségét kitevő magyarság zöme római katolikus vallású, számarányukat követte a reformátusság. A görögkeletiek körét a nemzetiségek (románok, szerbek) alkották, míg a görög katolikusokét a magyarok mellett a románok és ruszinok. Az evangélikus vallás a magyarok, szlovákok és németek között oszlott meg. A vallási összetétel területi megoszlása mutatja a fejfás vidékeket: a Nagy Magyar Alföld (Duna-Tisza köze északi területe, 466 A török hódoltság korában - XVI. század közepe, a XVII. század vége - sajnálatos módon a fontosabb hatalmi központok, királyi, főúri, egyházi székhelyek, főrangúak és kis- középnemesek nemesek temetkezési helyei elpusztultak (Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Eger, Nagyvárad, Csanád, stb). Erdély is súlyos pusztításokat szenvedett, s a jelesebb temetkezési helyek megsemmisültek. A nemzeti történelem sajátos kultikus helyeinek pusztulása pótolhatatlan veszteséget jelentenek. Ezekhez hasonló analógiákat napjainkban is megismerhetünk a háborúságoktól mentes más, nyugat-európai országokban, mint például Angliában. Például Londonban a Szent Pál székesegyház ma is tárháza a vitézi temetkezési pompa rekvizitumainak. Itt temették el a brit birodalom különböző vidékein elesett gyarmatos főrangú katonákat, akiknek sírhelyei felett a templom falát díszes zászlók sokasága ékesíti. S.gy. (1994) 467 Az is indokolja ennek a névnek jogosságát, hogy az első világháborút lezáró trianoni békediktátum 1920-ban ezt a természetes egységet és ősrégi történeti múlttal rendelkező - bástyaként Európát a tatár (1240/41), a török (1541-1686 veszedelem ellen oltalmazó - magyar államalakulatot szétdarabolta, mesterséges utódállamokat hozva létre területéből (Csehszlovákia, nagy Románia, szerbhorvát királyság, az ún. „Burgenland” Sopron és Vas vármegyék részben alföldi, dimbes-dombos, de termékeny földű és „alföldi” jellegű vármegyéiből), melyet a magyar nemzetvesztő, és a magyar szabadságot eltipró osztrák-habsburg utódállam, Ausztria kaparintott meg magának annak ellenére, hogy Ferenc József Habsburg uralkodó és II. Vilmos, a porosz-német császár felelőtlen politikának köszönhetően robbant ki az I. világháború. Eimek legfőbb vesztese az ártatlan - és Habsburg uralom alatt sínylődő - Magyarország. „Bőnösnek” a magyar nemzetet és Magyarországot kiáltották ki, s elvetemült megtorlásnak szolgáltatták ki, ahol évszázadok során békességben élt a magyar a szlovákkal (tót), románnal (oláh), ruszinnal, szerbbel (rác), horváttal, szlovénnal (vend), osztrákkal (német), lengyellel, bolgárral, zsidóval és cigánnyal. Legkirívóbb Szlovákia önálló államisága (ennek valójában Csehszlovákiának az 1990-es évek elején történt felbomlásakor megszűnt a nemzetközi jogi létezése, mivel az 1920-as trianoni ún. „békeszerződés” 70 esztendőt biztosított Magyarország megbüntetésére, s e vonatkozásban a II. trianoni békediktátum 1947-ben sem hozott más határozatot), amely valójában Magyarország északi vármegyéiből lett kialakítva (Pozsony, Trencsén, Árva, Szepes, Túróc, Zólyom, Bars, Nyitra) hozzá csatolva még déli területeket is, ahol részben vagy kizárólag magyarság lakik, és megosztották államhatárral a történeti vármegyéket (Komárom, Esztergom, Hont, Nógrád, Gömör és Kishont, Abaúj-Toma, Zemplén, Ung). Határoktól függetlenül, Kárpát-Európa magában foglalja az évezredes magyar nemzeti történetiséget, amely továbbra is őrzi egységét, a magasabb szintű európai kultúrát. 152
