Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VII. A fejfa szimbólumrendszere
gombosfának csúcsdísze jellegzetes antropomorf - kámzsaszerű - gomb, gótikus jellegű korona , 424 motívum. A tönkös-oszloposfejfák között ritkaságnak számít a nemek közti különbség egyértelmű, egyöntetű jelzése. Erre vonatkozóan egyedülállóan Telkibányáról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) ismerünk reprezentatív anyagot. A férfiak fejfájának csúcsát hátra-, míg az asszonyokét előre lejtőén, kontyosra készítették. A fiatalok fejfája egészen eltérő, gombos jellegű. A legényeknek és fiúknak stilizált fej, gomb, a leányoknak nyílt szirmú, s kisleányoknak zárt szirmú tulipán díszíti a fejfa csúcsát.42' A szatmári Börvelyben, a Szilágyság falvaiban a férfiaknak készítették a jellegzetes nagygombos fejfát, míg a nőknek csúcsosodó, csónakalakú fejfát faragtak, amelyek általánosan jellemzőek a Tiszántúlon.424 425 426 A Dunántúlon is találunk a nemek közti megkülönböztetésre adatot. A somogyi Nagybajomban a férfiak fejfának csúcsát lapított gomb, míg a nőknek tulipán motívum, a törzset pedig rovátkolás díszíti.427 428 Az antropomorf jellegű, egyszerűbb formakincsű oszlopfej fáknak, de - például - a kalotaszegi gombfák egy részének is ékessége a vésett díszítés. A Tiszántúl fej faanyagának legfőbb dísze a különböző variációkban vésett szomorúfűz motívum. A XX. század elején Györffy István a Nagykunság, Viski Károly Nagyszalonta gazdag díszítőművészeti anyagát tette közkinccsé. A szomorúfűz mellett számos vésett ornamens elem jelenik meg a fejfákon. Az Alföld északkeleti vidékén (Nyírség, Bogrodköz, Ung-vidék) ismeretes a Hold-Nap motívumpár előfordulása. Szívós Géza íija 1891-ben a következőket. „... Annál feltűnőbbek a Nyír némely vidékein, de kivált Kis- Várdán és környékén a holdképpel díszített sírfejfák. E fejfák eltérőleg az alföldi csúcsos bálványfejfáktól, és a pest megyei turbános síremlékektől, körívesen vannak idomítva, s a körívben, a sírfölirat fölött fogyó és növő holdképek díszlenek. E holdképek jelentőségét a nép maga sem tudja ma már, s alkalmazásával inkább csak az ivadékra szálló szokásnak tesz eleget... Legvalószínűbb, hogy e sokszor emberi arcz alakú holdképek a hajdani holdimádásnak maradványai. Azt is figyelemre méltó e fejfáknál, hogy a holdba rajzolt emberi arczok típusa sokszor egészen idegenszerü, s meglepően hasonlít a régi freskókon látható kun arczokhoz...”429 A fogyó Hold, valamint nem a teli Hold, hanem Nap szimbólum jelenik meg a fejfákon, ellentétben Szívós romantikus képzetével. Valóban archaikusnak tekinthető a fogyó Hold (holdsarló) és a kerek Nap motívum együttes előfordulása. A Hold az élet múlását, a Nap az életet szimbolizálja. Ritka előfordulásuk Karosról (v. Zemplén vm.) és Szirénfalváról (Ptruksa, volt Ung vármegye) ismeretes.430 A vésett hold-motívum a székelyföldi sírjeleken is gyakori.431 Egyedi motívum díszíti a gömöri Nemesradnót fejfáit. A sítlizált alfa és omega AQ betűk szimbolizálják a kezdet és véget, az élet keletkezését és elmúlását (Fejfa kataszter I.). A rozetta, stilizált rózsa motívum, mint élet szimbólum általános a fejfa kultúrában. A rózsa is az életszimbólumok sorába tartozik. Kárpát-Európa különböző vidékein megtalálható volt, Szennától (Somogy megye) Kőrösfőig (Izvorul Cri§ului, volt Kolozs vármegye).432 A tulipán vésett formában is megjelenik a fejfákon. Legszebb példái Kalotaszegről és a Székelyföldről ismeretesek. A szívvel együtt képez életszimbólumot. A szívből ágazik ki a tulipánban végződő növényi inda -424 NOVÁK László, 1978. 253., NOVÁK László, 1980. 120-121. 425 TÓTH Judit, 1982. 282-283.; KUNT Ernő, 1983. 43. 426 MORVAY Péter, 1958. 54-55.; BENEDEK Zoltán, 1999. 127-128.; Szükséges megjegyeznünk, hogy Morvay Péter kutatásával ellentétben terepmunkánk során ellenkező adatokat figyelhettünk meg. A nagygombos fejfa - hasonlóan a szomszédos Szilágysághoz - a férfiak fejfája, s nem a nőké, asszonyoké. (S.gy. 1986). 427 S.gy. (1987) 428 GYÖRFFY István, 1907.; VISKI Károly, 1913. 429 SZÍVÓS Géza, 1891. 342. 430 NOVÁK László, 1985. 431 BALASSA Iván, 1989. 124. 432 MALONYAY Dezső, 1907., BALASSA Iván, 1989. 125. 141