Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VII. A fejfa szimbólumrendszere
alapján amely azonban lényegét illetően azonos a „kopjafával” - mint utal rá Szinte Gábor vagyis a sírjel maga az egykori harci fegyver módosult változata. Egyértelmű az, hogy a régi kopjás-lándzsás temetés emlékét hagyományozták műszóval a kutatók - minden bizonnyal a magyarság nemzeti önkifejezését hangsúlyozandó szimbólumként s nem a népnyelvi szóhasználatból vették át a fejfa terminológiát. A fejfák díszítőelem rendszerének, az egyes motívumok elnevezése is ezt tükrözi. Ezt bizonyítja Szinte Gábor, aki a következőket írja 1901-ben: „A székely kopiafa... nem csak egyszerű temetődísz vagy sírjel, hanem olyan szimbólum, mely az illetőnek rangját, nemét és lefolyt életét tüntette fel. A nemes czímerét vésette kőre, vagy kriptájuk ajtajára, a székely katonarend kopj át kapott, mely gazdag tagoltságával, a rárakott szimbólumokkal feltüntette rangját, nemét és korát egyaránt. A jobbágy az egyszerű kúp alakot kapta a nap jegyével, mely egyszerűen fejfának nevezhető, nem is érdemli a kopiafa nevet. A katonaság a dárda, lándzsa, szigony jelvényét kapta, ha férfi volt; míg a nők, ugyanezen ágból mécs, a nap, hold, csillagjegyét kapták, a dárdanyél konvenczionális díszítése fölé. A gyermek a tulipán és liliom jegyét... Manapság azonban megszűntek az említett társadalmi ellenétek, az öregekkel együtt sírba szállt a régi hagyományok tudata is, ügy hogy még a 70-es években is alig akadtam olyan szakértőkre, kik meg tudták magyarázni a temető-fejfák szimbolikus jeleit...”412 413 Az elmondottakból kiderül az, hogy a XIX-XX. századfordulón már a szimbólumok jelentéstartalma nem volt ismeretes, az egyes motívumok jelentésének „értelmezése” - a történeti hagyományok ismeretében - erőltetett, az egyes díszítőjegyek elnevezése nem a hagyományos - népnyelvi - terminológia létezését tükrözi. Szinte Gábor megállapítja, hogy a fejfákat vagy kopjafákat „Nap”, „Hold”, „Csillag”, „virágbimbó”, „lámpás”, „tulipán”, „huszárcsákó”, „címerpajzs”, „kehely”, „kopjahegy” faragott motívumok ékesítik 412 Az égitestek, csillagok, a virág egyöntetűen élet-motívumok, amelyek általánosan megtalálhatók a magyarság fejfa kultúrájában, így más vidékeken is. Ide kapcsolódik a „lámpa” és „lámpás” is, mint másutt - így Székelyudvarhelyen és Nagykőrösön, Cegléden is -, a „láng” motívum, amely az örök élet szimbóluma. A „huszárcsákó”, „kopjahegy” - azaz a kopja vagy lándzsa hegyes, szúrásra alkalmas csúcsa -, már szubjektív értelmezésnek és elnevezésnek tekinthető, amely a sírjelnek szorosan a kopja fegyverből való eredetét hivatott alátámasztani. Az erdélyi fejfakincs jóllehet a XIX. század végén még igen gazdag, az egyes kutatók azonban annak erőteljes romlásáról nyilatkoznak. Bátky Zsigmond például 1904-ben a következőket írja: „Kalotaszeg református sírkertjeiben mindenütt közönségesek voltak a kopjafák, sírfák, gombfák vagy fűtűi (fejtől) való fák. Ma már - mint más vidéken is - pusztulásban vannak. A díszes faragás mindinkább lemarad róluk, egyszerűbben lesznek...”414 415 Az első világháború, majd azt követő területelcsatolások, a magyarságnak idegen uralom alá kerülése a szokás kultúrát is hátrányosan befolyásolták. A századelőn még oly gazdag fejfakincs lassú pusztulásnak indult, de hellyel-közzel virágzott még, reliktumai fennmaradtak. Balassa Iván az 1940-es évek elején még gazdag fej faanyagot talált az erdővidéki Bodoson, ahol jól elkülönült egymástól a két nem fejfája.41:1 Az egyes díszítőelemek nevét is feljegyezte. A női gombfa részei alulról felfelé: „köldök”, egy nyílvesszővel átlőtt vésett „szív”, felette van a törzs”, amelyen a szövegmező található, „nyak”, „gomb”, „kettős lapocka”, és legfelül a félrehajló „konty”. A férfi gombfáját a következő motívumok alkották: „láb”, „köldök”, „szív”, „törzs”, a szövegmező felett kiugró rész íve, a „bajúsz”, „nyak”, „gomb”, „egyes lapocka”, és legfelül a „sapka”, amely egyszerű stilizált formája a zártszirmú tulipánnak.416 Erdőfülén még az 1980-as években is gazdag fejfaanyag 412 SZINTE Gábor, 1901. 117. 413 SZINTE Gábor, 1905. 97. 414 BÁTKY Zsigmond, 1904. 107. 415 BALASSA Iván, 1989. 138.; Vő. BALASSA Iván, 1947. 416 E motívum általánosan jellemzi az erdővidéki gombfákat. 139
