Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
Ismeretes, hogy a kalotaszegi magyar etnikumot tatár hatás érte. A XVII. század közepi török-tatár betörés után maradt vissza Kalotaszegen tatár néptöredék, amelynek hagyományai megőrződtek (például viseletben a muszuj, amely ruhadarab a lovon ülő asszonynak kényelmét szolgálta lovaglás közben). Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a lóalak felbukkanása a sírjel formavilágában, az egykori lovas, harcias életmódra utalhat. Természetesen - mint már többször hangsúlyoztuk -, ez esetben sem közvetlen kapcsolatról lehet szó, csupán kulturális jelenségről, amely sajátos elemként megőrződött, s elválaszthatatlan a lovasnomád népek, köztük a magyarság lókultuszától, ősi temetkezési szokásaitól. A jellegzetes lóalakú fejfák megtalálj atóak Nyárszón (Near§ova, volt Kolozs vármegye), s a körzetében elhelyezkedő Sárvásáron (§aula, volt Kolozs vármegye), Kalotadámoson (Domo§u, volt Kolozs vármegye), Jákótelkén (Horleacea, volt Kolozs vármegye), Kalotaszentkirályon (Sáncraiu, volt Kolozs vármegye).379 Az archaikus fej fák mellett újabb stílusúak csoportjai is megáll api thatóak, amelyek között vannak antropomorfok, s gombos díszítettségüek egyaránt. Az antropomorf fejfák között egyszerűbb formakincsűek is megtalálhatók, amelyek általános jelenségnek tekinthetők, az egész Kárpát-Európában megtalálhatók, s újabb stílust képviselnek. Közöttük találhatók meg - a már említett - tiszántúli fejfák, amelyek átteijedtek a Duna-Tisza közére is, de végeredményben ide sorolhatók a Cserhát déli vidékén (Váchartyán, Vácbottyán, Bénye, Szentmártonkáta), a Duna túlsó oldalán lévő néhány protestáns helységben - így Madocsán -, s a Sárköz falvaiban található fejfa variánsok, vagy a Szentendrei-szigeten Tahitótfalu.380 Erdélyben a kalotaszegi Kőrösfőn, Kalotaszentkirályon, Kalotadámoson, Jákótelkén, Magyargyerőmonostoron, Magyarbikalon, Zsobokon újabban már egyszerű megmunkálású, kevésbé díszes fejfákat faragnak. A faoszlop az ember testrészeihez - elsődlegesen is a fejhez - hasonlatos díszek tagolásával nyerte el az egyszerű, emberi alakot sejtető formát (Fejfa kataszter III.). A formakincs újkeletűségét jól mutatják a bényei fejfák (49.színeskép). Az evangélikus temető régebbi sírjelei díszesebbek, csillagos motívumúak voltak. A XX. század első felében stílusváltás következett be. A fejfák egyszerűbb, oszlopos tábla alakúvá váltak, viszont a faragott fejrészük antropomorf jelleget mutat. Az antropomorfia szép megnyilatkozásai ismeretesen Szarvason is. Az evangélikus tót lakosság kerek fejben végződő táblaalakú fejfákat állított a sírhantokra. A Dunántúl különböző vidékein többségében oszlopos tábla fejfák készültek. Impozáns egyedei található meg a baranyai Botykán, Kis- és Nagypeterden, Nyugotszenterzsébeten (55, 57.kép, Fejfa kataszter I.). Az új stílusú, gazdag díszítésű faragott gombosfák szép példányait képviselik Alberti, Irsa, Pilis, Dunaegyháza, Rákospalota evangélikus lakosságának fejfái, „cifrafejfái” (60-63.színeskép, Fejfa kataszter I-II/A.). A XIX. század vége népművészeti virágkora hatással volt a szlovákság díszítőtevékenységére is, s gazdag motívumkincsű fejfakultúrát teremtett körükben. Az említett helységek mindegyike északi szláv (tót), szlovák lakossággal rendelkezik, akik évszázadok során jól illeszkedtek be a sajátos alföldi környezetbe, s alakították ki e vidékre jellemző gazdasági, társadalmi kultúrájukat. Ennek ellenére, a fej fák díszítését sajátosan teremtették meg, a környező települések gombosfa kultúrája nem fedezhető fel faragó művészetükben, jóllehet egyes távoli helységek (Fülöpszállás, Izsák, Sóvidék, Erdővidék) fej fa anyaga hasonlóságot mutat velük. A fejfák csillag és kis- vagy nagykalap, gombos csúcsdísszel rendelkeznek, s az oszlop alakú törzset tulipán és csillag, valamint gyűrűs és gombos díszek ékesítik. A legalsó részen, az epitáfíum felett előfordul a virágtartó motivum is, amely valóságos életfává varázsolják a fejfát. A „csillag”, „tulipán” motívum önmagában is életszimbólum,381 s ezek sorozatos ismétlődése a fejfa törzsén, az „életfa” jelleget erősítik. A virágtartó dísz egyértelművé teszi mindezt, s hangsúlyozza a faragott 379 MALONYAY1907., NOVAK László, 1991. 116-117. ;S.gy. (2002) 380 CSALOG József, 1940.; NOVÁK László, 1980. 381 Vő. LÜKŐ Gábor, 1942.; HOPPÁL Mihály, 1990. 114
