Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században
használatban a takarmányrépa tehénrépát vagy burgundi répát jelentett. Ismeretes volt már akkoriban a turóczi répa vagy a Nyugat-Dunántúlon termesztett tarlórépa, 357 amely e vidéken kiegészült a köztermesztésben elfogadott burgundi répával.357 358 E növényféle az istállózó állattartás fontos takarmánynövénye. Szántóföldi növényként való elterjedése szorosan összefügg az ugar hasznosításának kérdésével.359 Szerepét már a 19. században360 korlátozza a mellékterméket is nyújtó cukorrépa, majd egy évszázaddal később a silókukorica. Bár szín- és formagazdasága tág teret nyit fölhasználásának.361 362 363 A 18-19. században tájfajtái is vannak: Ürményi, Óvári stb. A korszakban a német fajták túlsúlya a jellemző. A cukorrépa362 - mint a mezőgazdasági fejlődés motorja - legfiatalabb kultúrnövényeinek egyike. A cukorrépa elnevezést Pethe Ferenc363 használta először. Ami a fajtákat illeti, a hazai cukorgyárak általában német és francia vetőmaggal látták el a termesztőket. Jóllehet a nemesítés az 1890-es években megindult, átütő siker csak az 1930-as évektől mutatkozik.364 365 A pillangós takarmánynövények közül a lucerna365 termesztése, hazai elterjedése szorosan kötődik Tessedik Sámuel tevékenységéhez, aki egyrészt megalapozta a 77- sza-vidéki tájfajták kialakulását, másrészt jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a 19. század közepére e fontos növény az egész országban elterjedjen. Bár a' lucerna az Alföld jellegzetes növénye maradt. A Tiszántúlon366 egy évszázad alatt a szárazsághoz igazodó tájfajták egész sora jött létre, melyek Tisza vidéki tájfajtákként vonultak be a magyar agrártörténetbe: nagyszénást, bánkúti, békésszentandrási, szarvasi. A lucerna a 18-19. században még nem került be a vetésforgóba,367 368 noha 1863-ban Ditz Henrik368 a „magyar föld leghűségesebb és legmegbízhatóbb takarmánynövényének” tartja. A lucerna, a másik fontos pillangós növény a vörös(\ó)here riválisa, térhódítása az utóbbi rovására történt, annak ellenére, hogy az a csapadékosabb klímát kedveli, így az ország nyugati részein alakultak ki tájfajtái:369 370 őrségi, göcsejvidéki, (kőszegi, körmendi, csömödéri, őrimogyorósdi) és az erdélyit0 Egyúttal adatok vannak arra vonatkozóan, hogy a 19. század elején termesztették a Szepességben, Lőcse, Igló, Késmárk környékén.371 Az ország nyugati szélén elterjedt fajta volt a stájer vörös 357 Ua.: 339. o. 358 Ua.: 436. o. 359 SZEMZŐ B. 1979. 15.0. 360 MÁNDY Gy. - HORVÁTH A. 1964. 27-28. o. 361 VILLAX Ö. 1947. 336. o., 78. Ábr., GAÁL L. 1978. 537. o. 362 SZEMZŐ B. 1979. 363 GAÁL L. 1978. 339. o. 364KAPÁS S. 1969. 240-241. o„ MÁNDY Gy.-HORVÁTH A. .1964. 176-177. o. 365 KAPÁS S. 1997.24.0. 366 BOCSA I. - SZABÓ L. 1987. 27-28. o. 367 GAÁL L. 1978. 556. o. 368 MÁNDY Gy. 1971. 177. o. 369 BÁNYAI L. 1983. KAPÁS S. 1969. 404. o. 370 GRÁBNER E. 1956. 841.0. 371 GAÁL L. 1978. 351. o. 185
