Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században
here. Ebben az időszakban számos spanyol és német fajta is bekerült a Kárpát-medencébe. „A 19. század közepéig, a napraforgó számottevő térhódításáig, a len és a kender számított a legfontosabb növényi olajforrásnak a paraszti gazdálkodásban.” - írja Selmeczi Kovács Attila.TMA napraforgó viszonylag magas olajtartalma kedvezett elterjedésének a böjtgazdag vallású (görögkeleti és katolikus) vidékeken. „Ezzel szemben az ország más tájain a történeti olajnövények századunk elejéig fenntartották magukat.”372 373 A hazai olajnövény-kultúra vezérnövényének számított a repce. Termesztésének súlypontja mindig a nagybirtokra374 375 esett. Az 1830-as évekre kialakult termesztési körzetei közül töretlenül egyedül csak a Bánság őrizte meg a 19. században vezető szerepét. A fajtákat illetően, kevés adat áll rendelkezésünkre. A 19-20. század fordulója után elterjedt fajtaként szerepelt a Zalaszentgróti repce,TMde számításba vehető még a Bánság is önálló táj faj tájával. A napraforgó ún. ipari termesztése 1812-ben Ercsiben indult meg.376 Szegélynövényként már korábban is országszerte ismert volt. Nagymérvű kedveltségnek örvendett az északkeleti megyékben és Erdélyben. Régi fajtái közül megemlíthető: a bolgár tájfajta, a Haas-féle, a Kornis-féle, a Jászberényi, az anarcsi és a béllyei tájfajták,377 378 379 valamint az iregi csíkos,m A Tápiószelén fenntartott fajtagyüjtemény számos helyi változatot őriz: Máriapócsi, Kocsordi, Kadarkúti, Kisteleki, Jánkmajtisi, Gacsályi stb. tájfajták, ökotípusok. A szárazságtűrő ősi indián növény térhódítása az 1863. évi aszály után kezdődött el Magyarországon. A kendert a 18. században37’ nemcsak a paraszti kertekben, hanem az uradalmakban is termesztik. Ekkoriban az ún. középorosz típus dívott. A bécsi udvar is sokat tett művelésének az elterjesztéséért a déli országrész betelepítése idején, ahova pl. 1765-ben itáliai vetőmagot hozatott be. E tájon alakult ki az Apatini tájfajta. De kiterjedt volt a termesztése Bihar megyében és a Szlavónia déli részén is, sőt az ország északibb fekvésű tájain sem ritka termesztése, amire példa a hevesi kender. A századforduló idejére visszaszorult művelése, csak Bács-Bodrog és Bihar megyében őrizte meg egykori szerepét.380 381 A hajdani elterjedtségére utalnak a települések határában ma is élő határrész elnevezések, lásd: „kenderföld.” A len mint fonalnövény termesztéséről Grábner Emil írja:38' „Bár a legjelentékenyebb lenvidékünket, a Szepességet elveszítettük... (...) ... vannak olyan vidékek a Dunántúlon és az északi dombvidékeinken, ahol a fonallen termesztése sikeresen beállítható...” (lásd: Zala, Győr-Sopron-Moson, Nógrád stb. megye egy részén) Az 372 SELMECZI KOVÁCS L. 1993. 114. o. 373 Ua. 374 Ua.: 29. o. 375 KAPÁS S. 1997. 188. o. 376 FRANK J. - SZABÓ L. 1989. 42. o. 377 Ua.: 43. o. 378 Ua.: 336. o. 379GAÁLL. 1978. 343. o. 380 Ua.: 542. o. 381 GRÁBNER E. 1922.317. o„ KAPÁS S. 1969.315.0., ВЕКЕ L. 1937. 9. ábr. 186
