Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
Miután a törökök a malmok után is adót szedtek, tudjuk, hogy Szentkirályon 1580-ban és 1590-ben 4 db félévig járó malomkerék volt.74 Ezek nagy valószínűséggel állati erővel hajtott malmok voltak. Az ásatáson előkerült egy nagy méretű malomkő, amely ilyen malomhoz tartozhatott.75 Ezen kívül kisebb kézimalmok kövei csaknem minden ház feltárásánál előkerültek, nyilván minden háztartás rendelkezett ilyenekkel. Mezőgazdasági eszközök viszonylag ritkán fordulnak elő: egy-egy töredékes ekevas, ásó, ásópapucs, kapa, kasza és néhány sarló képviseli ezeket. Az állattartás jelentős voltát tükrözi a település szerkezete, a gazdasági udvarok építményei. A település laza szerkezete, az egymástól távol álló lakóházak, a széles, nagy beltelkek úgy tűnik, a késő középkori alföldi falvak közül azokra jellemzőek, amelyek gazdaságában az állattartásnak hagyományosan nagy súlya volt.76 A feltárt telkeken mindenütt megtaláltuk a karámfalak nyomait, a lakóház mögötti térség jó részét ezek foglalták el.77 Ezen kívül különféle egyszerű szerkezetű, karó- vagy vesszővázas, illetőleg nádfalazatú ólak, felszínre épített kerek kunyhók, földbe süylyesztett tárolóhelyek, gödörólak tartoztak egy-egy gazdasághoz. Istállónak tartható cölöpvázas, tapasztott falú vagy nádfalú épület egy-egy került elő telkenként. A település feltárása során a régészeti leletekhez viszonyítva is igen nagy meynyiségben kerültek napvilágra archeozoológiai leletek, ezek túlnyomórészt háziállatok csontmaradványait jelentik; az eddig meghatározott fajok: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, szamár, kutya, macska, tyúk, lúd, galamb. A vadon élő állatokból eddig őz, szarvas, mezei nyúl, vadlúd került elő. A halászat jelentőségére és egyúttal halászható vizekre utalnak a ponty, csuka, harcsa és keszegfélék csontjai és pikkelyei.78 Egy-egy szentkirályi család 1546-ban átlagosan 6 szekér, 1562-ben 20 szekér szénát takarított be a kaszálókról. Bár a szarvasmarhák számát nem jegyezték fel, az adóösszeírások „bitang jószág ára” tétele és a vágóhídi illeték is jelentős szarvasmarha-tenyésztésre enged következtetni.79 A húsfogyasztásban a szarvasmarha állt az első helyen, az archeozoológiai leletek között is legnagyobb arányban a szarvasmarha csontok fordulnak elő. A feltárt csontok zöme az értékes húsrészeket adó anatómiai régiókból származik. A szarvasmarha két fő típusát tenyésztették: egy kis testű, rövid fejű, hullámos fejélü típust és egy nagy testű, széles homlokú fajtát.80 A település egyik lakóháza (12. ház) mögött a gazdasági udvaron marhaállást tártunk fel, közvetlenül egy trágyadomb maradványa mellett.81 74 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 13, 571. 75 BALÁZS György 1995.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 20. 76 SZABÓ Kálmán 1938. 80-81.; HOLL Imre 1985. 246, 340.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1998/a. 199. 77 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 229.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1990. 77-85.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 18-19. 78 TAKÁCS István 1990.; SOMHEGYI Tamás 1996.; SOMHEGYI Tamás 1998. 79 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 10,571. 80 TAKÁCS István 1990. 96-97, 100-101.; SOMHEGYI Tamás 1996. 31-32.; SOMHEGYI Tamás 1998. 10-12. 81 Közöletlen ásatási adat, lásd PÁLÓCZI HORVÁTH András 1996. 18, 68. 64
