Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
A juhtenyésztés szintén jelentős volt. 1562-ben 1982 db juhot tartottak nyilván, s a török adóösszeírás alapján a juhosgazdák listája is összeállítható. 100 vagy annál több juha 10 gazdának volt. 300 juhával 1562-ben Sánta Imre a legnagyobb juhtenyésztő, neki 1546-ban még csak 200 juha volt. A század végére mintegy felére csökkent az állomány, 1590-ben a báránytized 100 darabot tett ki.82 Az állatcsont leletek szerint a juh a húsfogyasztásban a második helyet foglalta el (kb. 21%; a Takács István által feldolgozott gödöról archeozoológiai anyagában a juhcsontok alacsony száma nem valós arányokat tükröz). A középkorban tartott juhfajtának vízszintesen álló, széles ívben csavarodó szarvai voltak.83 A falu belterületén, a gazdasági udvarokon feltárt karámok valószínűleg juhtartásra szolgáltak. A sertések számára is vannak adataink. A török források szerint 1562-ben 255 darab egy évesnél öregebb sertést írtak össze, egy család átlagosan 5 sertést tartott. 1590-re a sertésállomány is felére csökkent.84 Az archeozoológiai leletanyagban a sertés harmadik helyen áll a fogyasztott állatok között. Megfigyelhető, hogy a fiatal, de kifejlett állatokat vágták le. Az archeozoológiai leletek alapján a lóhús fogyasztása is számottevő lehetett, sorrendben a sertés után következett. A leölt állatok keleti típusúak voltak. Gyakoriak a lócsontból készített eszközök (pl. csontkorcsolyák), a gyermekjátékokként használt csűdcsontok. TAKÁCS István a lóval kapcsolatos hiedelmek továbbéléseként értékeli a 4-4/a. ház gödöróljában feltárt lókoponyákat, melyeket karóra tűzve használtak, rontás elhárító szerepük volt.85 A 16. század második felében tapasztalható jelentős gazdasági fejlődés - melyet az adók növekedése is mutat - nem egyedi jelenség, az alföldi vidékekre általában jellemző. Adatok hiányában sajnálatos módon nem tudjuk összehasonlítani a 15. századi termelési viszonyokkal, azonban valószínűnek tartjuk, hogy az 1540-es évek visszaesése után egyfajta gazdasági regenerálódás következett be, s a növekedést elősegítette a gazdasági szerkezet eltolódása a kiviteli célú állattenyésztés javára. Az 1590-es években azonban elszegényedés és a népességszám jelentős csökkenése következett be. 82 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 35-36.; KÁLDY-NAGY Gyula 1971. 343-344.; KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 570. 83 TAKÁCS István 1990. 96-97.; SOMHEGYI Tamás 1996. 32-33.; SOMHEGYI Tamás 1998. 10-11. 84 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 571. 85 TAKÁCS István 1990. 102-108. 65
