Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
adóként befizetett búza-tized és kevertgabona-tized összesen 550 kile volt (ez a török ürmérték 25,65 kg búzát vagy 22,25 kg árpát jelentett). A szentkirályi búzatermés 76,95 tonnára tehető, a többi gabonából összesen 55-60 tonna termett. Egy család gabonatermése átlagosan 108 kile, vagyis kb. 2,6 tonna volt. Szívesen termesztették a búzát és a rozsot együtt - az ún. kétszerest hogy kedvezőtlen időjárás esetén is megfelelő terméseredményre lehessen számítani. Az összeírásokban külön tételként szereplő mahlut ’kevert’ nem azonos a kétszeressel, hanem az árpa, köles, rozs és zab gyűjtőneve.70 Hogy ezek közül melyiket milyen arányban termelték Szentkirályon, az írott forrásokból nem derül ki. Az 1562. évi adatok alapján számítást végeztünk arról, hogy ezt a gabonamennyiséget mekkora területen termesztették. Számításunkhoz az európai agrártörténetben elfogadott becsléseket, korszakok és országok szerint differenciált termésátlagokat és hozamokat használtuk fel. A 16. századi Magyarországon a 4,5-szeres hozam és a hektáronkénti 3,5-4 métermázsa elfogadható átlagként.71 A Szentkirályon 1562- ben megtermelt összes gabona 131,95-136,95 tonnára becsülhető, ennek középarányosa 135 tonna, azaz 1350 métermázsa. A jelzett hektáronkénti átlaggal számolva ennek a mennyiségnek a megtermeléséhez 337,5-385,7 hektárra volt szükség - ennek középarányosa 362 hektár. (Amennyiben Szentkirályon gyengébb termésátlag volt, ehhez nyilvánvalóan nagyobb területre volt szükség: pl. 30%-os eltérés esetén 470,6 hektárra.) Ez a szántóterület a falu teljes határának csak 3,5-3,6%-a, egyúttal meglepően közel áll a Josephinische Aufnahme térképlapján ábrázolt szántók kb. 400 hektáros (3,9%) kiterjedéséhez, ami tehát a 16. században elegendő lehetett a falu teljes gabonaszükséglete megtermeléséhez. A valóságban a parlagföldek miatt természetesen legalább kétszer ekkora szántóterületre volt szükség a folyamatos műveléshez. A határhasználatra és a gabonatermesztésre vonatkozó adataink tehát egybevágnak, s azt valószínűsítik, hogy Szentkirályon a 15-16. században szabályozott talaj váltó gazdálkodás folyt. Egy család gabonatermése átlagosan 2,6 tonna volt. Háromszoros, illetve négyszeres hozam esetén 866 vagy 650 kg vetőmagra volt szükség. Az egyházi tized és a földesúri terményadó beszolgáltatása után 1,2-1,4 tonna gabona maradt a család saját fogyasztására, esetleg eladásra.72 Az egy családra eső szántóföld nagysága Szentkirályon a 16. században átlagosan 6,9 hektár, a művelésbe vont egész szántóterület családonként 13,8 hektár. Ez királyi holdra átszámítva kb. 16, ún. szokásos holdban 32 hold szántót jelent, ami nagyságrendjében megfelel az azonos agrotechnikai szinten lévő középkori parasztgazdaságok szántóföldjeinek.73 70 KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 8-9, 571. 71 BRAUDEL, Femand 1985. 118-122. - Magyarországon a 13. század második felében következett be az agrártechnika ugrásszerű fejlődése, ettől kezdve számolhatunk a korábbi kétszeres helyett három-négyszeres terméshozammal: SZŰCS Jenő 1993. 177-180, 188. 72 Egy középkori parasztcsalád évi átlagos gabonafogyasztása 8 q-ra becsülhető: SZŰCS Jenő 1993. 188. A szerző ugyanitt közölt számítása szerint 1264 körül a somogyi Berejen 9 hold trágyázott földön gazdálkodó parasztcsalád 25 q gabonatermést ért el. 73 BOGDÁN István 1978. 150-164, 177-183.; SZŰCS Jenő 1993. 191-192. 63
