Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Pálóczi Horváth András: A késő középkori Szentkirály határhasználata és gazdálkodása
miatt zsugorodott össze a 16-17. században. Az Árpád-kor folyamán itt is irtásos műveléssel kell számolnunk, s a késő középkori archeobotanikai leletek egy része is irtásterületekre, erdőszéli növényekre utal.65 A késő középkori Szentkirály ásatásán előkerült mintegy 20000 db mag- és terméslelet meghatározását Gyulai Ferenc és Torma Andrea végezte el, több mint 160 növényfajt azonosítottak. (Az archeobotanikai leletanyag túlnyomó többsége, a leggazdagabb fajlistával egy 16. századi kútból került elő, rekonstrukciónk tehát elsősorban a településnek erre az időszakára érvényes. Szerencsés módon ugyanebből a korból származnak a török adóösszeírások gazdaságtörténeti adatai, a kétféle forrás tehát jól kiegészíti egymást.) A növényfajok ökológiai csoportosításával sikerült rekonstruálni a település környékének élőhelyeit, az egykori növénytakarót, a termesztett növényeket. A település közelében vízjárta területek voltak, nyílt vízfelülettel, illetve mocsaras, lápos területtel, a vízpartokon ligeterdővel. Az archeobotanikai leletek másik csoportja a réteket képviseli, amelyeket kaszálóként és legelőként használhatták. Az élőhelyek közül legnagyobb arányban a taposásos (ruderális) területek növényzete fordul elő, a magas faj szám kiterjedt és hosszú idő óta lakott településre utal.66 2. Növénytermesztés és állattenyésztés a 15-16. században A középkori falu növénytermesztésének legfontosabb forrásanyaga az ásatáson előkerült archeobotanikai leletanyag, melyben valamennyi fontos gabonaféle megtalálható: búza, rozs, hatsoros árpa, köles. Az őszi és a tavaszi vetésű gabonák gyomnövényei egyaránt előkerültek. A házak közelében lévő konyhakertekben, kiskertekben termesztett növények: lencse, borsó, görögdinnye, sárgadinnye, len, kender. A 16. századi török adóösszeírásokban is szerepel a búza, rozs, árpa, len, lenmag, kender, lencse, bab.67 Figyelemre méltó a fejlett szőlő- és gyümölcstermesztés, amelyről a leletanyagban található kajszi, őszibarack, cseresznye, meggy, házi szilva, kökényszilva, dió és borszőlő magvak tanúskodnak. Ebből egyúttal a gyümölcsöskertek jelentőségére lehet következtetni. A gyomnövények egy csoportja is kertekre és a trágyázott területekre jellemző. Az erdei gyümölcsök jelenléte a táplálékok gyűjtögetéssel való kiegészítésére utal: mogyoró, erdei szamóca, kökény, vadalma, tölgymakk.68 Meglepően sok növénytani lelet tartozik a háztartásban hasznosítható vadon termő növények és a gyógynövények csoportjába. így például légzőszervi panaszokra alkalmazható az orvosi ziliz, a papsajtmályva, a beléndek, vizelethajtóként a pókhálós bojtorján és a kökény. Ezek a növények bizonyítják legjobban a középkori falu lakosságának magas szintű természetismeretét.69 A termésmennyiségekről aló. századi török adóösszeírások tájékoztatnak. A korabeli viszonyok között a falu gabonatermelését jelentősnek tarthatjuk. 1562-ben az 65 TORMA Andrea 1996. 40. 66 TORMA Andrea 1996. 39-40. 67 KÁLDY-NAGY Gyula 1971.343-344.; KÁLDY-NAGY Gyula 1985. 571. 68 TORMA Andrea 1996. 40-41,62-66. 69 TORMA Andrea 1996. 40-41, 63-64. 62
