Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban

gángazdálkodók fellendítik a konyhakertészetet, növekszik a szőlők területe is. Jászalsószentgyörgy sohasem jeleskedett igazán a szőlőtermesztésben, mindig csak igen csekély területű szőlővel rendelkezett. Jászapáti mértéktartó szőlőtermesztésé­nek a más tájakon folytatott szőlőgazdálkodás volt a legfőbb oka. Az árokszállásiak szintén más vidéken, Gyöngyös környékén birtokoltak szőlőt, ezért a város határá­ban sohasem alakult ki jelentősebb szőlő és kert kultúra. Jászberény, mint a Jászság legnagyobb, s jó talaj adottságokkal bírótelepülése ko­moly szőlőskertekkel rendelkezett, ahol egészen a XX. század végéigintenzíven gazdálkodtak. A II. világháború előtt a legnagyobb homoki szőlőterületek gazdag jász (Vallus István, Fecske János, Detki János, Tamay Sándor, akik 1910-ben meg­alapították a Jászberényi Bortermelők első Pinczeszövetkezetét, mint részvénytársa­ságot) és zsidó (Buck Zsigmondné hozta létre az ún. Leheltelep Szőlő és Borgazda­ságot az Újerdő homokján). A zsidó tulajdonosok egykori szőlős gazdaságait 1945 után az Állami Gazdaságba olvasztották be.747 Jászboldogháza csak 1946-ban vált önálló településsé, korábban, mint Jászberény egyik tanyavilága szerepelt. Szőlőtermesztése mindig jelentéktelen volt. Jászdózsa szőlőtermelése 1935-ben volt a csúcsponton, ezt követően fokozatosan csökkent. Az egykori szőlőskertet 1978-ban számolták fel végérvényesen, amikor a Tama fo­lyót kivezették a mai külső medrébe.748 A jász települések között Berény mellett Jászfelsőszentgyörgy rendelkezett nagyobb szőlő területtel, amely főként a homo­kosabb határrészeken, az Antal-hegyen, a Bán-hegyen és Kerekudvaron feküdt.749 Jászfény szarut már Bél Mátyás is jeles gabona és szőlőtermő helynek mondta. Jól termő szőlőskertjei csak a XX. század második felében pusztultak ki teljesen. Jászjákóhalma és Jászkisér kötött talajon telepített szőlői a filoxéra járvány után nem tudtak újból megerősödni, az 1970-es évek elejére a maradék is teljesen ki­pusztult. Jászladány szőlőtermesztése kezdettől fogva elenyésző volt, ugyanakkor az 1886-ban önálló községgé vált Jászszentandrás jelentős mennyiségű homokos határa igen kedvezett a szőlőkultúrának. A Jászságban, napjainkban is a szent­­andrási bort tartják a legjobb minőségűnek és legfmomabbnak. A jászsági hegyközségek élete A nagyobb szőlőknek ún. hegyközségi szervezete működött, évente választott tisztségviselőkkel. A hegyközségek működését a XIX. század második felében már államilag szabályozták.750 A szőlősgazdák minden évben maguk közül választottak ún. szőlőbírót, hegybírót, akinek feladatai közé tartozott a hegytörvények betartatá­sa, kisebb hegyi ügyekben (káromkodás, paráznaság, tiltott napokon munkavégzés, lopás), bírói hatásköre volt, s ő gondoskodott a szőlőőrzés megszervezéséről is. Ha a szőlő területeknek nem volt hegyközsége, akkor a tisztségviselőket a község al­kalmazta. így például az ágói szőlőkhöz megbízott hegybíró, működése után 747 A Jászberényi Bortermelők Első Pinczeszövetkezete jelentése és zárszámadása, 1910/1911. 748 GULYÁS János, 2001.2. 749 FODOR Ferenc, 1942. 361. 750 Jelentés Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Gazdasági Egyesület hat évi működéséről. (1897- 1903.) 1903. 81-84. 377

Next

/
Oldalképek
Tartalom