Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Csoma Zsigmond: Bolgárkertészet az Alföldön
A bolgárkertészek hatása a magyar zöldségtermesztésre A bolgárkertészek hatását és jelentőségét két területen követhetjük nyomon, gazdasági és társadalompolitikai vonalon. A bolgárok élenjártak az új zöldségfajok termesztésében és elterjesztésében, mert a kereslet hiánya ellenére - saját maguknak is - termesztették Magyarországon a padlizsánt, a spárgatököt, a póréhagymát, a bámiát, a feketebabot, ami a táplálkozásukhoz, megszokott ételeik készítéséhez fontos volt. Nem lehet véletlen, hogy 1863-ban a Falusi Gazda is a tojásgyümölcsételek készítésének receptjeit ismertette. Sütve, töltött káposzta módjára elkészítve, böjti úri eledelnek és szegényesen, vagyis kenhető krémként való elkészítését ajánlotta a szaklap, amely az indulása utáni rövid időszakban több receptet is közreadott a gazdasszonyoknak.595 Az új zöldségfajok mellett új zöldségfajtákat is elterjesztettek áz Alföldön a bolgárkertészek. így különösen a régi bolgár paprikafajtákat, a Szopóckit, amely kezdetben a legkeresettebb volt, de csípős; a Kalinkói zöld régebbi formáját, az édes Kalinkuszit, amely a századfordulótól igen népszerűvé vált, és a Szopóckit is kiszorította. Édes paprika volt a Narancs paprika, ami a színéről kapta nevét, és csak a módosabb vásárlók kedvéért termesztették. A Nagyerős paprika igen csípős volt, a Kiser ős pedig még ennél is csípősebb. A Kosszarvú paprika édes volt, a Paradicsompaprika szintén. A Királypaprikát, a Pestenszkit, a Cukorpaprikát, bár édesek voltak, nem kedvelték, így a termesztésből ki is szorultak. A nagy paprikaválaszték azonban csak a magtermesztés munkáinak gondos elvégzéséig maradt fenn, mert keveredve leromlottak a fajták. A bolgárkertészek dughagymaültetése is újdonságnak számított. Lukácsy Sándor 1865-ben újdonságként írta le a tavaszi vetés helyett a júniusi magvetést és dughagymanevelést, majd a következő évi dughagymaültetést. Meg is állapította: ,Á hagymaipar tehát itt főszerepet játszik,...”596 A kedvező feltételek között gazdálkodó, dolgozó bolgárkertészek hamarosan benépesítették a vízparti tájakat, amelyeknek jellegzetes alakjai lettek. 1876-ban Galgóczi Károly azt írhatta le, hogy: „Néhány évvel ezelőtt Budapest környékén, a Duna két oldalán, Téténytöl felfelé Bogdányig, Palotától Vácig bolgár zöldségkertek nőttek ki....” A trianoni békediktátum után az aszálykárokkal gyakrabban és nagyobb mértékben sújtott területek tartoztak Magyarországhoz.597 Ezért az öntözéses bolgárkertészetekben és hatásukra a bolgár rendszerű magyar kertészetekben óriási jelentősége volt a termésbiztonságot és piacosságot adó öntözésnek. Az öntözés mellett az intenzív köztestermesztéssel és az ökológiai optimumra törekvéssel, hihetetlen szorgalmukkal, rátermettségükkel és szaktudásukkal - főleg anyagi sikereikkel -jó példát mutattak bolgárkertészeink. Ennek megfelelően a társadalompolitikai jelentőségük is nagy volt. A városellátásban és általában az önellátásra már képtelen, nagyiparosodó, kereskedelmi központokká váló városok friss zöldség ellátásában betöltött szerepük kiemelkedő. Az elszegényedés megakadályozására, az Amerikába kivándorolni szándékozóknak példaként és ellenszerül a városok körül bol595 Falusi Gazda. 1863.297. 596 LUKÁCSY S. 1865. 127. 597 GUNST P. 1984. 438. 314
