Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
a Szamos és az Ecsedi-láp, Orczy Lőrinc a Bodrog és Felső-Tisza, Vay Miklós a Tisza-völgy átfogó szabályozása, Podmaniczky József és Ziczy Ferenc a Sárvíz, Széchényi Ferenc a Dráva és Mura, végül Bodóki Károly a Körösök szabályozása munkáit irányította456. Ennek ellenére sem sikerült az árvizektől a teljes biztonságot megteremteni, mert 1876-1919 között a Tiszán 92, a mellékfolyóin 143 gátszakadást jegyeztek fel457; sőt ezután is történtek hasonló tragédiák... Viszont igaz, hogy Tisza pl. sokkal rövidebb lett: a teljes hosszában 997 km-re (-30%), a hazai szakaszán pedig 579 km-re (-39 %) rövidült458 459. A Tiszán az átfogó mederrendezésnek a nevezetes napja 1846. augusztus 27-én kezdődött el, mikor Tiszadobnál elvégezték az első kapavágást, 141 nappal Vásárhelyi Pál elhunyta után454... A Magyar Alföld nagyrészt (9/10-e) kultúrtáj, bizonyos értelemben az egykor gazdag és változatos vízi és mocsári növényvilága és a löszpuszták flórája is reprezentálta460. Soó három tájtípust emelt ki: a. ) A nagy folyók árterei sokat megőriztek az egykori ligeterdőkből, de a lecsapolással csökkent azok mérete és fajgazdagsága; sőt részben az árterek egy része elszikesedett vagy helyükön szántók alakultak ki. b. ) A löszhátak növényzete utak, mezsgyék, határok mentén maradt hírmondónak, ma gabonaföldek, helyenként legelők találhatók. c. ) A homokterületek ősi képét, az erdőspusztát megőrizték a savanyú v. kilúgozott talajú homokpuszták és homoki erdők, valamint a mészkedvelő homoki vegetáció is. Ma a homokon rozsvetések, burgonyaföldek, szőlők és gyümölcsösök foglalták el az erdők helyét. Vízi-és mocsári növénytársulások is találhatók az egész Alföldön, leginkább a nagy folyók holtágaiban (morotva, halovány) vízi páfrány, sulyom-tündérfátyol, tündérrózsás hínárok, kisebb tavakban, tocsogókban békalencse, boglárka és kis hínár. Eltűnőben a békatutaj-kolokán, a láperdők vizeiben él a békaliliom, szikes tavakban a sziki boglárka és alámerült kis sziki hínárosok, partjukon sziki káka tenyészik. A nádas különböző társulásai és magas sás-rétek még ma is elterjedtek, a zsombékosok viszont fogyatkozók. A Duna-Tisza köze és a Nyírség reliktum lápterületein ritkább zsombékos, magas sásos, semlyék-sásos és a magas sás-vidrafű semlyék-társulásokkal is találkozunk. Eltűnő vízi-mocsári növények egy része rizskultúrákban telepednek meg, sőt ez helye a melegkedvelő adventív fajok gyarapodásának is. Kékperjések a Duna-Tisza közén eltűnőben vannak, inkább ma a Nyírségből ismertek. Az Alföldön a tarackos tippanos sziki rétek uralkodók, az ártéren ecsetpázsitos franciaperje-rétek, a kevésbé nedves helyeken réti csenkeszes kaszálók gyakoriak. Magaskórós társulások az Alföldön ritkán jelennek meg, reliktum jellegűek. A sziki és homoki növényzet és társulásai eléggé stabilan őrződtek meg. A löszpusztarétek maradványait legelő váltotta fel, a löszlegelő, a legeltetett 456 DUNKA - FEJÉR - VÁGÁS, i.m. uo. 28. és 93. o. 457 A tiszai Alföld 1969. 23. o. 458 CZAYA, i.m. 185.0. 459 DUNKA - FEJÉR - VÁGÁS, i.m. 101. o. 460 in: Viruló természet (A növények világa) 1948. JÁVORKA S., 127-130. o. 205
