Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
homokpuszták új társulása, a sovány csenkeszes asszociáció alakult ki. A különféle gyomtársulások az Alföldön igen változatosak461. A ligeterdők bokorfüzesek, fűzligetek, keményfa (tölgy-kőris-szil) ligetek sokféle ökológiai változattal, erdőtípussal jelennek meg. A bükk-kor erdei-montán fajainak, újabban a folyók mentén leereszkedett magashegyvidéki növényeknek utóbbiak nyújtanak menedéket462. A láperdők gyakoriak, rekettyefüz-cserjések, ritkábbak az égeres-láperdők. Megfogyatkoztak a kocsányos tölgyes-gyertyánosok, főleg az Észak-Alföldön lelhetők meg. A sziki tölgyesek tölgy-szil ligetek elszikesedésével keletkeztek, főleg a Tisza és a Körösök vidékén. Az Alföld szegélyein egykori zonális lösztölgyesek maradtak meg. A molyhos tölgy ritka, a Duna-Tisza köze homokján, mind a ligetszerü, mind a homoki erdőkben a kocsányos tölgy uralkodik. Az Alföld szélein díszlik a törpemandula cserjése. A homoki tölgyesek, a nyíltabb pusztai tölgy erdők, mind a zártabb és nyirkosabb homoktalajon a gyöngy virágos tölgyesek regionális társulásokkal jelennek meg4“. Mint az előzőekben vázlatosan bemutatott változások a Magyar Alföldön inkább csak az elmúlt ezer évre vonatkoznak, ezért távolabbi múltba visszatekintve, ezek a hatások, természeti változások méginkább jelezhetnek nagy különbséget a mai vagy közelmúltbeli állapotokhoz képest. A legrégebbi régészeti leletekben a gyümölcsmagvak ezért sem feltétlenül egyeznek meg a közelmúlt, vagy a mostani recens fajok adataival464. A vadon előforduló gyümölcsfajok termőhelye az Alföldön segíti azt a környezeti adottságokat meghatározni és magyarázni, ami lényegében e nagytáj különleges alkalmasságát bizonyítja a gyümölcskultúrák számára. A berkenye, csepleszmeggy, dió, fekete bodza, feketeribiszke, földieper, galagonya, hamvas szeder, homoktövis, húsos som, kökény, köszméte, ligeti szőlő, mogyoró, súlyom, vadalma, vadcseresznye, vadkörte, vadrózsa és zelnicemeggy465 bizonyosan megvoltak az Alföldön a paleolitikumtól kezdődően. Az Alföld természetes növénytakarójának pomológiai értékű fajai kisebb arányt képviselnek, mint amit jelentenek ma a gyümölcstermő növények. A szántóföldi növények és a zöldségfélék zöme, valamint a gyümölcs-és szőlőtermelésnek legnagyobb hányada ma ugyanis az Alföldre koncentrálódik, mert ideálisak az adottságok. A természetes növénytakaró a tartós klimatikus hatásokat hűen tükrözik, mint ahogy a mikro- és mezo-domborzat hatásai, s a szélességi kitettség sem maradtak hatástalanok. Ugyanis a tengerszint feletti magasság növekedésével egyidejűleg fokozatosan csökken a déli és a sztyeppéi elemek faj száma. Ezzel ellenkezőleg a mérsékelten hűvös, kiegyenlített klímát igénylő európai és közép-európai növények 461 vö. Vörös könyv - Magyarország növénytársulásairól I. köt. szerk. BORHIDI A. - SÁNTA A. 1999. 69-84. o. 462 pl. nádi boglárka a Csemő-zöldhalmi Tőzeges-tónál 463 SOÓ R. 1969. gondolatmenetét követve, in: A növények világa II. köt. szerk. KÁRPÁTI Z., 478-482. o. és POCS T. 1981. in: Növényföldrajz, társulástan és ökológia szerk. HORTOBÁGYI T.-SIMON T., 120-129.o. 464 vö. SURÁNYI D.: Kerti növények regénye 1985. 67-165. o. fejezet egyes részleteivel 465 uo. A biodiverzitás jelentősége és lehetséges szerepe... 2000. 57-62. o. in: Az Agrodiverzitás megőrzése c. kiadványban 206
