Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században
re megpecsételte sorsukat, de még a teljes kipusztulás előtt sikerült megmenteni az egykori génörökséget. A néprajzi-agrártörténeti hagyományokra épülő mezőgazdaság újbóli „részleges” divatja jóval több, mint egyszerű nosztalgia, mert ezek a fajták bár nem tudnak eleget tenni a modem gazdálkodás - főleg mennyiségi - kívánalmainak, egyúttal az ősi tájfajtákban, majd a később a tudatos, tudományos alapokon nyugvó szelekcióval előállított régi gazdasági növényfajtákban benne foglaltatik mindaz a genetikai sokféleség, amely néhány évezred alatt a hagyományos gazdálkodás keretei között a szántóföldi növénykultúrában fölhalmozódott.108 Vavilov, N. I. hazai követője és tanainak terjesztője Rapaics Raymundm írja 1934-ben: „A természetben élő és a helyi termesztett fajtákban rendkívül sok olyan tiszta vonal... (...)... van, amelyekre még szükség lehet az emberiségnek a gazdálkodási rendszer változásával ... (...) ... minden országnak életbevágó feladata ... (...)... a termesztett helyi fajtáknak a megőrzése, különösen ... (...) ... az elsődleges kultúrközpontok (vagyis génközpontok) ősi termesztett növényállományának biztosítása.” Bár a Kárpát-medence nem elsődleges géncentrum, de régi gazdasági növényei által kínált örökség a magyar kulturális hagyomány része. Annak ellenére, hogy magas a szántó aránya Magyaroszágon, jelentős azon terület, ahol csak külterjes művelés valósítható meg, régi fajták bevonásával. A történeti fajták, régi gazdasági növények visszahozatala nemcsak arra alkalmas, hogy egyegy tájegység, kisebb körzet határhasznosítását megoldja, hanem segít megőrizni gazdálkodási hagyományaink, mezőgazdasági kultúránk jussát. Termesztett gazdasági növények, - fajták Az ősi mezőgazdasági kultúrák általában „szemkultúrák”308 309 310, így az amerikai indiánoknál a kukorica, DK-Azsiában a rizs, Európában pedig a búza. Hazánkban is a gabonafélék túlsúlya a jellemző, elsősorban búzáé, s válfajaié (alakor, tőnké, tönköly). Az archaikus búzafaj, az alakor" termesztése még a 20. század második felében is előfordult a Kárpátok vidékén, pl. a kalotaszegi falvakban. A tönkét is vetették szórványosan.3'2 313 34 315 Jóval jelentősebb volt a tönkölym, amelyről Pethe Ferenc3,4 is említést tesz. Termesztése főleg a déli vidékeken folyt. A 18. században a Bánátba3,5 betelepített svábok magukkal hozták ősi gabonájukat, s Erdélyben szintén vetik. A 19. század elején nemesített fajtái is feltűntek. E búzaféleséget Nyugat-Európában a közönséges búza alakkörébe tartozó Dickkopf-fajta szorította ki a termesztésből.316 A 308 HAWKES, J. G. 1994. 43., Uő.: Ua.: 29. o. 309 RAPAICS R. 1934. 95. o. 310 GONDA B. - LELLEY J. - VIRÁGH 1. 1956. 8-9. o. 3,1 MÁNDY Gy. 1971.77.0., PÉNTEK J. - SZABÓ A. 1985. 116-123.0. 312 LELLEY J. - MÁNDY Gy. 1963. 12-13. o. 313 MÁNDY Gy. 1971. 89-92. o. 3I4GAÁL L. 1978. 288-289. o. 315 Lásd: 313. jp., LELLEY J. - MÁNDY Gy. 1963. 15-16. o. 316 MÁNDY Gy. 1971.95.0. 181
