Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Czeglédi Katalin: Növénynevek és keleti kapcsolataik (körte)

kamasz t’aya ‘folyó’) és magára a vízre (vő.: altaji súg, csuv. syv ‘víz’) egyaránt utalhatott. A kürtőkön feljövő víz vagy tovább folyt és megkapta a folyó a Tok nevet, vagy először a kürtők körül nagy állóvíz keletkezett, amelyet gyakran mocsár vett körül. Ez az állóvíz is viselhette a tok elnevezést, amely a magyarban tó lett. A tóból vagy mocsárból kifolyó víz is viselheti a Tok nevet. Az utolsó elem a tVk az első kettő fejleménye. A szókezdő t- sokirányú változásban vett részt. Az egyik szerint zöngésedés után réshangúsodott: t- > d- > ő -, s a zöngés réshang tovább fejlődött egyrészt ő - > /- (> ly) hanggá (vö.: magy. luk, lyuk, finn lika ‘sár, mocsár’, mdM laj, mdE. lej ‘folyó’, földrajzi névben, pl.: Xasejju f. TSK.126.: or. Xasejju, az

or. Laj baloldali mellékfolyója, hossza 52 km. < or. La/288 <----mdM. Táj ‘patak’),

másrészt ő - > z- (vö. magy. zaj, zajlik), valamint <5 - > r- (vö. magy. ró-, rov- ‘vág, vés’, finn rakó ‘rés, repedés, hasadék,’ rahka ‘hab, tajték’, reikä ‘lyuk, rés’, mansi raxt, rank ‘sár’ valamint a t- vagy a d- nazalizációjával, a zárhang eltűnésével, majd az «-palatalizációjával: t- > nt- > nd- >nő- > n-> n’- (vö. komi n’uk ‘folyómeder’ udm. n’uk ‘völgy, szakadék’, magy. nyak ‘hajlat, elkeskenyedő rész’, nyék ‘1. vadaskert, 2. környék, 3. akol, cserény, 4. folyó menti erdő, berek’), a tpalatalizációjával: t-> V- (vö. kamasz t’aya ‘folyó’, vö. magy. Berettyó (< Berek + to) at’- affrikálódásával: t’-> c- (vö.: magy. csík,) a c- dezaffrikálódásával: c- > s- (vö. csuv. syv ‘víz’, mari su ‘tavaszi víz’ mdM. saj ‘mocsár’,), a t’réshangúsodásával: t’- > /-: (vö. hanti jógi ‘patak’ magy. jó ‘folyó’), a tréshangúsodásával: t- > 0-289 > 1. x- > h- (vö. bask, hyu ‘víz), 2. s- (vö. ÓT. sub ‘víz’, komi sin ‘forrás’, s’on ‘völgy’). A tVk mint utolsó elem gyakran úgy viselkedett, hogy az -Vk magánhangzó és zárhang kapcsolat akár el is tűnhetett: - Vk>- Vg > -Vy> -Vw > -VV > -V > -0. így -/ -es szóvégi formák keletkeztek, amelyeket őriznek a köznevek (vö.: csuv. túl- ‘telítődni’, tula-, diai. távla- ‘vágni, bevágni’290, tulá ‘búza’291, sál ‘forrás’, csuv. sül ‘út’, komi voT kis patak,’ komi jól’ erdei patak’, xanti jel’ ‘forrás’, finn tulva (túl + va) ‘tavaszi árvíz’ magy. tel(e), telítődni), nyel-, nyál, nyúl (-'új, nyal( ka), nyél, topoly, fagyai, magyal, levél, mdE. col’-, soT‘csobog (patak), mari jál ‘gödör’, mari nol ‘lék’, udm./y/ ‘a folyó felső folyása, folyóforrás’), és a tulajdonnevek pl.: Vul f. Asm.V.: csuv.: Vul or. Vyla, folyó neve,

ugyanaz, mint Vyla, NAP:-, Ar.:-. <csuv. Vul <----ко. voT ‘kis patak’, mansi voT,

vuol ‘folyó fordulója’.Mai kartis h. Asm.:-, NAP:-, Ar.: csuv. Mal kartis Jan., utca. < csuv. Mal 1. Folyó neve. 2. <----csuv. mai ‘elő, elől lévő, kelet, keleti’ +

kartis.A magyar Mái, Mály helynév Borsod megyében, Máli, Mályi családnév (KAZMER 1993). Az eredeti t viselkedése miatt nemcsak -/ végű hanem -z (vö. magy. toboz, tegez, ), -r (vö. magy. tenger, teker, csűr, csavar, henger, mángor(ol), komi cer ‘mellékfolyó’, sor ‘patak, forrás’, stb. ), -n, -ny (vö. magy. tömény), -c (vö.: magy. lecs, pocs, tatár la( ‘nedves’), -s (vö.: tatár tas- ‘kiönt’), -5 (vö.: mansi

288 Ezekkel összefüggésben kell magyarázni a magy. Lajvér patak és a Lajta folyó Laj első elemét.

289 Interdentális zöngétlen spirans hang.

290 A víz egyik tevékenységéhez (vö. vájatot, vágatot váj) hasonló cselekvésre utal.

291 A kalász alakjáról kapta a nevét.

170