Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Vadász István: A táj átalakulása és a mezőgazdasági termelés szerkezeti változásai a XIX. század végén és a XX. században az Alföldön
cséplési eredményekből245 arra következtethetünk, hogy az úrbéres szántó termése Egyek határában minimum 55-60 hold (jugerum) termőterületnek felelhet meg. Ez 18-22 ha-nyi szántóterületre utal, de ez olyan alsó határ, amely a korabeli háborús viszonyok között csak roppant hozzávetőleges és minimális területnek tűnik.246 Bár a majorsági határhasználat kiterjedéséről nincsenek rendelkezésre álló adataink, a korabeli viszonyokból következően mindent összevetve azt tételezhetjük fel , hogy az egyeki határnak csak kisebb - talán az 1/3-od sem elérő - része volt mezőgazdasági (szántó, legelő, rét) terület. Ez a korabeli technikai lehetőségek valamint a török háborúk nyomán kialakuló társadalmi-gazdasági viszonyok közepette azonban egyáltalán nem meglepő. A II. József uralkodása alatt készült katonai felmérés, továbbá a XIX. század első felében készített Tisza-felvételezés térképlapjai alapján viszont már pontosabb képet kaphatunk Egyek ármenetesítés előtti természeti viszonyairól247 (2. ábra). A hagyományos egyeki határ nagyobbik része olyan árvízjárta, alacsony ártéri síksági jellegű terület, melynek uralkodó eleme a Tisza, illetve a folyóval összeköttetésben lévő vizek rendszere. Különösen érvényes ez a falu határának északi részére. Az ohati oldalon lévő határ a Herep nevű kisebb méretű, egykori folyókanyarulatnál kezdődik. A feltöltődő-pusztuló térszínen kanyargó folyó ezen kanyarulata ekkor már leíüződött, ám tisztán látszik még, hogy a régi mederben még valószínűleg folyamatos utánpótlást kap a Herep vize az új mederbe természetes módon bevágódó Tiszából. Innen egy valamikori övzátony sorozaton, folyóháton (pl. Fövenyes-hát) halad a határ a Szilágy-foknak nevezett vizet felezve délre, ahol egy újabb eret keresztez, majd a magasabb, árvízmentes térszínre jut ki. A Szilágy-fok ekkor már ér jellegű, tehát minden bizonnyal a feltöltődés egy előrehaladottabb stádiumában lévő felszíni víz. Ez a nagy kanyarulatot leíró felszíni víz régi Tisza-meder maradvány lehetett, ám az 1700-as évekre már olyan vízfolyás volt, amely a Hereptől a belterület északi részéig meghatározta az árterület vízjárását. Jól kivehetően egy, a Holt-Tisza mentén kialakult folyóhátat áttörő fokkal volt összeköttetésben a Holt- Tiszának nevezett fiatalabb holtágon át az élő Tiszával (folyóháton a fokot egy kisebb fahíd hidalta át). Két másik fejlett fok is kiszakadt itt a Holt-Tiszából: az északi a Bodajcsot és a Szilágy-értől délre fekvő, az ohati határba vezető Töviskes-eret táplálva a belterülettől északra és keletre fekvő határrészt árasztotta, a déli pedig a 245 Az 1589. évi cséplési kimutatás szerint Egyeken a jobbágyok 12 kalangya és 13,5 kéve, sarlóval aratott és 52 boglya kaszával vágott búzát szolgáltattak be a dézsmaszedűknek. Ez a gabonamennyiség kb. 55,4 holdnyi (900-1000 négyszögöles) szántóról szolgáltatható be. A dézsmajegyzékre és a számításra vonatkozóan lásd: MOLNÁR Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban pp. 136-137. 246 Jugerum (hold) = kb. 900-1000 négyszögöl, lásd: MOLNÁR Ambrus i.m. 128. p. A korabeli jobbágyszántó területének becslése azért is kockázatos a dézsmajegyzékek alapján, mert számolni kell a szemveszteséggel is. Az összes szántóterület becslésekor pedig az is gond még, hogy nincs elegendő információnk a majorsági (allodiális) gazdálkodás méretéről. 247 II. József féle I. katonai felmérés Colo: XXI sectio: 17, Colo XXII sectio 16. számú térképlapjai (készült 1783), illetve a II. katonai felmérés XL. colonne 48 section jelű lapjai (készült: 1856-60 között) és a Heves Megyei Levéltár Térképgyűjtemény T-l 19 (készült 1845-ben), melyet SUGÁR István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe című munkája teszi közzé. 149
