Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Hoffmann Tamás: A tanyák
templomtól, ünnepek sokadalmától, az állatok természetes szükségleteihez igazítva életvitelüket. Rideg pásztorok voltak. Kévésüknek adatott meg, kitömi a saját maguktól is megemelt korlátok közül. A magyar tanyák lakói kezdetben ezekhez a csoportokhoz tartoztak. A tanyák szállások voltak, legelőkön épített számyékok, karámok és a pásztorok a mellettük veremházakba húzódtak, ha farkasordítóra fordult a hideg tél. Ez a gazdálkodás ott alakult ki, ahol a falutól távoli puszták hasznosításának sem az üzemi, sem a tulajdonlási lehetőségei nem kínáltak már alternatívát. Ettől a gyakorlatot a Magyar Alföldön a középkor múltán több helyütt még el is tértek. A pusztai rideg jószágtartást megelőzte az a gazdálkodás, amikor egy elnéptelenedett falu (bérelt) földjeit művelték meg a szomszéd településen lakó parasztok, tehát nem kifejezetten állattartási céllal létesített külterületi üzemet kívántak fenntartani. Ez a rendszer a 16-17. században még meglehetősen széles méreteket öltött, csaknem valamennyi elnéptelenedett falu mellett húzódó szántókat művelik a szomszéd faluban lakó parasztok, tehát a külső nyomásokon gazdálkodókat nemcsak a később tanyás településkörzetekben lehet megfigyelni. A szomszéd határban szántó-vető parasztokat bebíróknak (extraneus) nevezik. (Ezt a művelésrendszert angolul - skót példák nyomán - infield - outfield systemnek nevezik a nemzetközi szakirodalomban, Európában csaknem mindenütt regisztrálták kialakulásának tényeit.) A későbbiekben ezt a formációt már nem tartották fenn. Rendeződtek a tulajdonviszonyok, minden talpalatnyi földre igényt tartottak vélt vagy tényleges tulajdonosaik. A távoli földek művelése felemésztette fölös energiáikat. Felhagytak ezzel a gazdálkodással. Tulajdonlás és a tanya A tanyák tehát magányos szórványok. Lakóik természetes szaporodása folytán növekszik a tanyák száma. Két-három családi gazdaság maradt egy bokorban. Ez a szer. Ilyen településformáció a bronzkor óta van Európában. Az egymás szomszédságában sorakozó telkeken élő parasztok faluja viszont később keletkezett. A falu Európában középkori képződmény. További különbség, hogy. a szórványok spontán folyamatban alakultak ki, a falvak nem, a földesúri akarat érvényesült, mikor létesültek. Az európai falvakat összehasonlítva az alluviális folyamvölgyek településviszonyaival, szembeötlő, hogy Ázsiában és Amerikában az ökoszisztéma, tehát az öntözés technológiája teszik szükségessé a népesség koncentrációját, nem a földesúri major munkaerőigénye. Alapvető különbség a két rendszer között az is, hogy a folyamvölgyekben a falvak parasztközösségeinek földjei köztulajdonban vannak, a jogok egyedüli letéteményese a központi hatalmat gyakorló istenkirály, a parasztok tehát törzsfőnökük, majd uralkodójuk kegyéből használhatják a földeket, s ezért adóznak is. Európában viszont a tanyasi vagy a falusi paraszt a közösségen, illetve annak letéteményesén keresztül, mintegy a közösség alárendelt, de ki nem rekeszthető tagjaként gyakorolja tulajdonjogát. Ilyen feltételek között jut a közösség által elsajátított pusztán is tanyaföldhöz. A különbség tehát az ázsiai és a prekolumbián, illetve európai gabonatermesztés övezeteiben egyrészt az ökoszisztémában, másrészt a tulajdonlási szokásokban van. 137
