Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Hoffmann Tamás: A tanyák
Újabb fejezete ennek a történetnek az az állapot, amikor felszámolják a köztulajdont, mindenki a saját földjének egyedüli, kizárólagos tulajdonosa. Ez a polgári földtulajdon állapota. A közterületekből kiszakított földekkel, az elkerítés révén kezdődik ez a tulajdonlási szakasz, s folytatódik a tanyaföldeken épített - különféle nagyságú - majorok üzemeltetésével. Angliában erre a 16. század óta vannak példák, Magyarországon a jobbágyfelszabadítás óta. A tanya mindig major, tulajdonosa többnyire kettős életet él, egyrészt van lakása a tanyán, másrészt a tanyakörzet központjában, a városon. A településformákat tehát végül is az határozza meg, hogy lakóik miként gazdálkodnak és milyen tulajdonviszonyok között élnek. A Dél-, Nyugat-, Észak- és Kelet-európai szórványok eredetileg az első foglalás jogán épültek fel. A szerek eredete a prehistóriába nyúlik. Ahol erdei tisztáson alapítottak tanyát, az erdő törzsi köztulajdon volt. A szakirodalomban Mark néven tartják számon a közbirtoklású földterületet (erdőt, terméketlen hegyoldalt, pusztát stb.). Ebből keletkezett a törzsfőnöki, majd királyi, tehát a feudális birtok, amely egyszersmind a tisztáson lakó paraszt birtokjogával együtt jutott érvényre. A király birtokjogát adományozhatja csatlósának, az új földesúmak. Valóságos tulajdonlási láncolat jön létre. Ennek következtében lesz a feudális tulajdon természete a kettős birtoklás. Paraszt tehát eredetileg egy közösség tagjaként, mintegy a közösségen keresztül érvényesítheti a földdel kapcsolatos tulajdonjogát. A közösség reprezentánsa a törzsfőnök, a király stb. A gazdálkodás megerősíti ezt a birtoklást. Az erdők, vizek, rétek közbirtokát vadászterületként, legelőként, halászó vízként hasznosítják, mígnem a tisztást, ahol a tanyát felépítették, teleknek, tartják, és környékét szántóföldként művelik. Ez a kettősség fennmarad a falutelepülések parasztjainak és földesurainak tulajdonlási szokásaiban és gazdálkodásuk munkakultúrájában. Valamennyi törvény, tulajdonjoggal kapcsolatos, rendszerint peres iratban ebben az értelemben tesznek említés a telkekről és a tartozékokról. Gyakorta előfordul, hogy adományozás folytán jogi személy is birtokos lesz. Például egy város a birtokosa a város körül húzódó - műveletlen - földeknek. A városi tanács a közterületet jogosan parcellázhatja. Ez történt a 13. század óta a toszkán városok juhlegelőin, ahol tanyákat építettek a városokból kitelepített nincsteleneknek. A folyamat ugyanúgy zajlott le, mint a 18-19. századi magyarországi tanyásodás során, azzal a különbséggel, hogy fél évezreddel a magyarországi tájak átalakulása előtt. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a Nyugat-dunántúli övezet szeres települései csak a modem korban kezdtek falvakká rendeződni, a középkori faluszerveződés nem terjedt ki erre a mostoha természeti adottságokkal rendelkező vidékre. Itt akkor épültek a falvak, amikor a bőven termő Alföldön a falvak gazdálkodását felszámolták és az elpusztult falvak határában, a pusztán tanyákat létesítettek. A magyarok körében tapasztaltakhoz hasonló események zajlottak le a Feketetengerbe ömlő folyók vízgyűjtőjén, a ligetes sztyeppén. Bár a részletek tisztázása még várat magára, az már nyilvánvalóan látszik az iratokból, hogy ezek a (Tálasi kifejezésével élve) „másodlagos szórványok” ott jöttek létre, ahol a 16-18. század-138
