Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Varga Gyula: Négy Bihar megyei település határhasználati rrendszere a XVIII-XIX. században
szikes legelőt, melyet évenként Szabolcs megyéből érkező vándor juhászoknak adtak bérbe nyaralásra,207 s volt a határrésznek egy vegyes, szabadon használható része, melyen részben erdők, kaszálók, szántóföld részecskék, sőt - az egykori kastély körüli díszparkkal együtt - gyümölcsös kertek voltak. Ez a művelési rendszer lehetővé tette, hogy a rendkívül változatos talaji adottságokkal rendelkező határnak minden talpalatnyi területét hasznosítani tudták. Másfajta gazdasági szisztéma mellett ez a vizekkel, mocsarakkal, vad szikekkel tagolt határ (mely a népi mondás szerint olyan, mint a tarka varjú), csak ráfizetéssel művelhető. (Nem csoda hát, hogy a hagyományokat semmibe vevő TSZ rendszer 1950 után valójában az egész - egykor virágzó - falut elsorvasztotta.)208 II. A biharnagybajomi tagolt határ A természeti tényezők szempontjából hasonló, de a társadalom szerkezetéből adódóan bonyolultabb variációt mutat a biharnagybajomi határ.209 A Berettyó-, sőt régebben a Tisza ér-rendszeréhez is tartozó vízfolyások, melyek a Sárrét mocsárvilágát táplálták {Papér, Kacskara, Tigics ér, Farkasér, Eszteró ér, Ferendek ér, Korhány ér, Hazug ér, Fekete ér, Görbe ér, Nyársas ér, Rákosér, stb.), itt is a kismarjaihoz hasonló határtagolódást eredményeztek. Itt azonban a természeti tényezők mellett még számolni kellett egy részről a több mint 10 000 holdas (5764 ha) határnak közel harmadát elfoglaló uradalom jelenlétével (1701-től 1865- ig az Esterházyak derecskéi uradalma, azután az ennek nyomdokában létrejött középbirtokos, bérlő gazdaságok), és az eredetileg 20-, majd ezek több százra osztódó kisbirtokos curiális nemes család birtokainak betagolódásával. A nagybirtokok már a XVIII. században fokozatosan a Sárrét felőli, minőségileg gyengébb, mocsaras határrészeket foglalták el, a jobbágytelek tartozékokat, s ezekkel együtt a curiális nemesek föld parcelláit pedig a határ északi felében, három egységben igyekeztek kiosztani. Itt tehát már a XVIII. század első felétől hármas nyomás rendszer alakult ki. {Sámson - Tekeres - Kápolnás dűlők) Az eredetileg közös legelők itt is főleg a falu körül, a vizek, erek által tagolt határrészeket foglalták el. Itt egy szigeten a XIX. század elején telepítették a falu szőlőskertjét. Ettől délre, a különböző vízfolyásokkal erősen tagolt határrészt Tilalmas-nak nevezték, s itt - a kismarjaihoz hasonló - szabad gazdálkodás folyt. Vagyis itt helyezkedtek el a kaszálók, a kiemelkedő „porongokon” pedig helyet kaptak a fordulóba nem illeszkedő növényféleségek, mint a kender, répa, kukorica, lóhere, lucerna, stb.210 Az 1860-as években a földesúri birtokok elkülönítése, majd csaknem ezzel egy időben az Esterházy uradalom felbomlása során ez a tagolás tovább bővült. Az ura207 VARGA Gyula, Vándor pásztorok a kismarjai sziken. Ethn. LVI1. (1956), 109-127. 208 U. ő: Egy falu az országban. Db. 1978. 209 U.ő: Bihamagybajom gazdasága és társadalma (1848-1945). In: B.nagy-bajom története és néprajza. Szerk.: UJVARY Zoltán. B.nagybajom. 1992. 197-243. 210 Ezt a lehetőséget GALGÓCZI Károly főleg olyan helyeken említi, ahol „a nép kezén irtványföldek osztattak”. Magyarország ... mezőgazdasági statisztikája. Pest. 1855. 263. 111
