Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Varga Gyula: Négy Bihar megyei település határhasználati rrendszere a XVIII-XIX. században
dalommal történt „örökös egyezség” szerint ugyanis a volt kuriális nemesek részére - főleg a volt közös legelők rovására - a majorsági birtokok és a kisebb gazdák földjei között úgynevezett nemesi tagföldeket szakítottak ki. Ezzel egy időben a volt zsellérek számára ugyanitt zsellér parcellákat osztottak. Ez a különböző nagyságú tagbirtokokból álló sáv valójában elválasztotta az összefüggő nagybirtok testeket a volt jobbágyok, és a volt kuriális nemesek mindinkább aprózódó parcelláitól. A legelő egyik szigetén telepített, bekerített, s apró parcellákra tagolt szőlőskertekkel együtt így a falu határ már öt olyan egységre tagolódott, melynek mindegyikén másfajta művelési rendszer honosodott meg. A hagyományos gazdálkodás feltételei legtovább az Ugarföldeken és a Tilalmason valósulhattak meg. Megmaradt még a közös legelő, és a nemesi tagbirtokok, sőt itt lassan kezdtek épülni a tanyák is. A Tilalmas használati rendje azonban megváltozott, mivel ennek nagyobb részét a XVIII. század végétől bevonták a forduló rendszerbe, s itt újabb három fordulót alakítottak ki. így a régi hármas fordulóval együtt itt kétszer hármas forduló jött létre. Ezzel párhuzamosan a szabadon használható területek a vízjárta szigetekre, forduló rendszerben nem művelhető zugokra lokalizálódott. Az elvesztett szabad használatú területeket azután részben pótolták a nemesi tagbirtokok, zsellér parcellák. így tehát összesen 6 forduló alakult, vagyis az itteni birtok részét minden gazda eleve hat darabban kaphatta meg, ami azután az öröklések során még tovább osztódhatott. A XIX. század végére a bihamagybajomi módosabb paraszti birtokok már olykor negyven-hatvan-, sőt nagyobb gazdák földjei száznál is több parcellára tagolódtak. A nagy kiterjedésű, s társadalmi szempontból is erősen tagolt határ irányítása mind nagyobb terhet jelentett az előj áróságnak, a közbirtokosságnak s számtalan ütközési felületet a lakosok között. Ez vezetett végül 1906-ban a nagy üggyel-bajjal végrehajtott tagosításhoz. De ez - mivel az uradalmak már elkülönültek, s megszilárdultak a nemesi tagföldek is - csak a forgó földekre terjedt ki, a határ többi része változatlan maradt. Ezt a sajátos, és rendkívül bonyolult határrendet tovább módosították a XVIII. század derekától elkezdődött, majd a XIX. század második felében radikálisan végrehajtott csatornázási, vízelvezetési munkálatok, illetve az ezek folytán bekövetkezett változások, melyek tovább csökkentették a szabad használatú rétek területét, s lényegében megszüntették a - Szűcs Sándor munkáiból jól ismert - mocsári gazdálkodást. Ez végül azt eredményezte, hogy a népi gazdálkodásnak igen sokoldalú és újszerű feladatokkal kellett megküzdenie ahhoz, hogy a termelés és az élet zavartalan folytatását lehetővé tegyék. A falu folyamatos gyarapodása bizonyítja, hogy ezt sikerrel megoldották. III. III. A derecskéi négyes nyomás Derecske nagyközség - hosszú időn át járási székhely - törtérjelmi útja, társadalom szervezete és határának földrajzi helyzete sokban hasonló В ihamagy bajomhoz. А XVIII. század első évtizedétől Derecske az Esterházyak Bihar megyei birtokainak a központja lett, de itt az uradalom nem szervezett számottevő majorságot, csupán a birtokigazgatáshoz szükséges adminisztratív személyzet, és a tároló építmé-112
