Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Bánkiné Molnár Erzsébet: Egy jászkun puszta határhasználatának módosulásai
ahol viszonylag kis parcellákat alakítottak ki. Az utak nélkül 648.878 négyzetméter területen 1335-en osztoztak. A felosztott puszta másik részét „Ferencszállás java osztály’’-пак nevezték, területe többszöröse volt a homokosztályi résznek. A jobb minőségű részből összesen 6564 kh és 9650 négyszögöl földet osztottak fel 1331 magánbirtokos között. Az osztásból kihagyták az utakat, a csordajárás területét, a város birtokait, valamint közel 247 kh szőlős terület, ami a korábbi birtokosok tulajdonában maradt. Az osztást megelőző tavaszon a közbirtokosság elárverezett 260 tölgy és szilfát, majd 1856-ban újabb erdő árverést tartottak. Lényegében kiirtották az erdőt Szentlászló és a Ferencszállási-tó között. Az 1855-ös pusztaosztás utáni évtizedek legszembetűnőbb tájformáló változását a félegyházi határrészen már száz évvel korábbtól gyakorolt tanyás gazdálkodás okozta. A föld és tanyatulajdonosok ekkor még mindannyian félegyháziak voltak. Az 1850-es évek végén honosodtak meg az intenzív földművelő kultúrák, a szőlő - és a dohánytermesztés. A Félegyházán lakó földtulajdonosok ferencszállási dohányföldjein fogadott kertészek, dohányduggatók és kapások dolgoztak. Ezeken a földeken a tanya csupán üzemközpont, s lakásra csak idényjelleggel használták. A szántóföldi földművelésre alkalmas nagyobb birtokok tulajdonosai Félegyházán laktak, földjüket haszonbérbe adták vagy kétlaki életmódot folytattak. Az állandó lakásra szolgáló és egyben üzemközpontként működő tanyák építését először a kisebb birtokokon kezdték. A ferencszállási birtokok többsége az öt katasztrális holdat sem érte el. Akinek húsz hold földje volt azt már gazdaembemek tartották. Aki huszonöt-harminc holdon gazdálkodott az a vetőgépet is megengedhette magának. Hatvan hold földdel pedig nagygazdának számított a birtokos, még akkor is ha földjének nagyobb része csak szél fújta homokból vagy szikes vízállásokból állt. Az új birtokok megműveléséhez a család munkaerején felül napszámosokat, béreseket, cselédeket foglalkoztattak. 1870-ben már 2283 személy élt Ferencszálláson, Kiskunfélegyháza összes népességének több mint tíz százaléka. A tanyák száma ekkor 503, a birtokoké csupán 218 volt. A tanyák többsége még tartozéktanya, amelynek tulajdonosa a városban lakott, s a tanyában az éves szolga tartózkodott. Nem egy tanya üresen állt, épületét a munkavégzés időszakában éjszakai pihenőül vagy a gazdasági eszközök tárolására használták. A tartozéktanyáknak ebben az időszakban nem volt a szántóföldtől elkülönült, jogilag megkülönböztetett telkük. A magánbirtok tetszés szerint megválasztott pontján épültek fel. A XIX. század kataszteri felmérései során viszont, a tanyaépületet körülfogó telekrészt udvarként vették fel. A tanya ettől kezdve olyan magányosan álló határbeli ház, amely az udvarral és a hozzátartozó gazdasági épületekkel egységet alkot, de többségük még őrizte a tartozéktanya jellegét. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a tartozéktanyák térhódítását felváltsa a farmtanyák uralma. A felparcellázott puszta határhasználatában a homokosztályokon indult meg a legkorábban bizonyos szervezettség. Ezeken a kisparcellás silány földeken ugyanis egyetlen ésszerű művelési mód kínálkozott, a szőlőtelepítés. 105
