Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Bánkiné Molnár Erzsébet: Egy jászkun puszta határhasználatának módosulásai
1864-ben 46 birtokos kérte, hogy szőlőhegyet alakíthasson.203 A kérelemből kiderül, hogy 200 lánc földet már beültettek szőlővel. A szőlőheggyé alakítandó homokos terület 16 dűlőre szakítva összesen 3417 láncot tett ki. A szőlős terület növekedését az 1879-es kataszteri térkép igazolja. A kataszteri térkép első felvételeinek helyszíni ellenőrzése csak 1898-ban történt meg, s mivel az eredeti felvételkor fekete színnel a helyszíneléskor pirossal jelölték a jelölendőket, igen jól láthatók a változások. A legrégebbi szőlők a Homokosztályon voltak, ahol nagyon sok a piros színnel bejelölt szőlős és tanyás percella. A két kataszteri felmérés között eltelt 19 év alatt tehát jelentős szőlőtelepítés történt. A határhasználat módosulása közösségszervező tényezőnek bizonyult. A Csákihegyben megalakult hegygazdaság 1888. decemberében egy 25 kilós kisharang és hozzávaló harangláb felállításáról döntött. A hegygazdaság fizette a gazdaság gondnokát, a csőszt, és időnként papot is fogadott, hogy a tanyasiaknak misézzen. Mindez a tanyák állandósulását bizonyítja A térképről a művelési ág változásán túl a tanyásodás mértékét is leolvashatjuk. Látható, hogy légvonalban szinte utcasorban épültek a tanyák, bár nem kötik össze az utak őket. Az 1880-as népszámláláskor204 657 tanyát írtak össze, legtöbbjüket állandóan lakták. A közlegelők megszűnése ellenére jelentős maradt a juhtarás és a szarvasmarhatartás, de hízómarha már csak kilenc volt a területen. Az idők során áttértek a búza - rozs - kukorica vetésforgó alkalmazására, esetleg kukorica helyett takarmányrépát vetettek. Parlagot takarékosságból nem tartottak, a legelőt sem váltogatták, mert nem volt mivel. A föld java gabonának kellett. A laposabb helyeken búzát és árpát, a homokosabb részeken inkább rozsot termeltek. A jobb föld 15-20 mázsa rozsot adott, de a gyenge homok csak hat-nyolc mázsát. A Homokosztályon a rozs volt a fő termény. A rozsot már augusztus végén elvetették, kisasszony-napra (szept. 8.) kizöldült, október-novemberben bebokrosodott, lehetett a birkákkal járatni. Kölest takarmányozási és étkezési célra is termeltek. Az 1870-es évtizedben a bugás kölest tavasszal vetették, és augusztusban aratták. A tarlószántásba vetés jóval később az I. világháború után vált szokássá. A pusztaosztás előtt a kölest és a kukoricát csak a nyilas osztással kapott kertekben termelték. Szántóföldi termesztésük a XIX. század második felétől kezdődött. Kölessel azonban mindig kisebb területet vetettek be, mint kukoricával. A vetési szerkezet arányainak megváltozása az állattartásban bekövetkezett változásokkal magyarázható. A pusztaosztáskor felparcellázták a nagyállattartás legelőit. Néhány év elteltével, a legelő-felosztási sokkhatáson túljutott gazdák egyre több állatot tartanak a legelőnek hagyott saját földön. Ismét Ferencszálláson nevelkedik a teljes kiskunfélegyházi szarvasmarha-állomány csaknem negyven százaléka és a juhok több mint harminc százaléka. Az állomány összetételében viszont gyökeres változás történt. Míg a pusztaosztás előtt számos göböly hízott a puszta jobb legelőin, 1880-ban csupán 47 hízómarha van egész Ferencszálláson. Volt ugyan 715 jármos ökör, de ez inkább 203 BKML. Kf. lt. Tanácsi iratok L. 35. FI. CsJ. h. 43/1864 204 BKML. Kf. lt. Tanácsi iratok L. 38 F 1 Cs. 3 N 395. 106
