Hann Ferenc (szerk.): Kósza Sípos László 1943 - 1989. Szentendrei Képtár 1997. április (Szentendre, 1997)

A lényeg az, hogy egészen őszintén mondva, Te magad, az alkotó remélhetőleg bizonytalan maradsz, legalábbis én utálom szívből a biztosak biztosságát, még ha festőkről is van szó(l), de okvetlenül elhiszed, hogy "egy lépéssel tovább jutottál a végtelenben".

Hány emberöltőt kellene végig élnünk, hogy valamivel többet megsejthessünk magunkról, ha nem másért, hát legalább avégett, hogy jobban érthessük a többieket, vagy azokat legalább, akikről azt hisszük, hogy közelebb állunk hozzájuk. De az idő, jóval meg rosszal megrakodva - ő

tudja miért - elsüvít mellettem, mint egy gyorsvonat, és mi az, amit nekem engedélyezett felismerni?

Tényleg, csak egy maroknyi semmi. Az okosak persze, akik a rohanást hajlandóak együtt csinálni a "Modern"-tempóval, azok mindent tudnak. Csak azt nem, hogy az semmi.

De legalább megpróbálják halál-komolyan venni magukat. Adja Isten, hogy legyenek avval boldogok.

KÓSZA SÍPOS LÁSZLÓ LEVELE DEIM PÁLHOZ (HANNOVER, 19811

Sziluett ritmusok, 1981., papír, pasztell