Hann Ferenc (szerk.): Kósza Sípos László 1943 - 1989. Szentendrei Képtár 1997. április (Szentendre, 1997)

Az idő és a nyelv távlatából minden másnak látszik, minden másképp cseng. Nem igaz, hogy mekkora erővel tud hatni egy környezet determináló befolyása, és mindegy, hogy hol, de gondolom mindenütt szükséges elengedhetetlenül ez ellen küzdeni, vagy pedig a hiábavaló energiaveszítés helyett egyre inkább megtanulni absztrahálni gondolatban, érzelemben tudomásul venni, hogy az igaz sehol sem igaz, hogy mindenütt, bárhol is vagy, ha nem akarsz vakon futni és már a legelején lemaradni a talán nem-hiába-való munkáról (ami úgyis hiábavaló, de talán az idő megtartja),

akkor végül is magadra vagy utalva, a saját kétségeidre. (...) Az belsőleg igazán egyre megy, hogy a pilisszentlászlói kanyarban (ahol Margittal - anno dacu - oly sok gombát és kökényt találtunk), vagy épp Londonban vagy Hannoverben történnek a dolgok.

Az egyik helyen épp hogy tűrik, a másik helyen prófétának kiálthatnak ki, a harmadik helyen kiröhögnek. Hogy hogyan, milyen áron és hányán veszik meg ( a művet) az mindegy, a lényeg az, hogy mindenütt tudják érteni, vagy tudják, hogy miért érthetetlen.

Beszorítva, 1977., papír, pasztell