Hann Ferenc (szerk.): Kósza Sípos László 1943 - 1989. Szentendrei Képtár 1997. április (Szentendre, 1997)
ÉLETRAJZI ADATOK 1943.június 15-én született Budapesten. Szentendrén nőtt fel a Bükköspart 27. sz. házban. 1958 körül kezdett rajzolni, festeni tanulni a szentendrei városi szabadiskolában Deli Antaltól és PirkJánostól. A rézkarcolás technikáját Kondor Bélától tanulta. 1963-tól kiállító művész, kiállításai diákotthonokban, művelődési házakban, magánlakásban, egy-egy alkalommal múzeumokban (Székesfehérvár, Szentendre) kerülnek megrendezésre, többnyire más fiatal művészekkel együtt. 1965-ben Varsóban, 1966-ban Szicíliában is kiállítják műveit, varsói utazása első külföldi útja, mely nagy hatással van rá. 1965-ben művei komoly elismerésben részesülnek a magyar kritikában: Passuth Krisztina az Új Symposion hasábjain, Haulisch Lenke a Művészettörténeti Értesítő lapjain a szentendrei festészet derékhadába sorolja. Rajzai több alkalommal megjelennek az Élet és Irodalomban. 1968- ban elnyeri a Károlyi Mihály emlékalapítvány három hónapos franciaországi ösztöndíját. 1969- ben műveit kiállításra küldi az amsterdami Süss Galériában. Gyűjteményes kiállítása nyílik a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. 1970- ben meghívást kap a Bréma melletti Wildeshausen városka egy magángalériájától kiállításra és a rézkarcoló műhely használatára. 1971 augusztusában elhagyja Magyarországot, miután nagy nehézségek után kapta meg maga és felesége kiutazási engedélyét a németországi kiállításra. A Magyar Nemzeti Galériában a Pest megyei művészek tárlatán, mint feltételezet disszidensnek, leakasztják képeit. Ekkor elhatározza, hogy Németországban marad, egy részben magyar származású német nemesi család hannoveri "kerti házába" fogadja be. Egy ideig a család gyárában dolgozik. 1972- ben a Göttingen melletti Fredelsloh városka egyik magángalériájában (Galerie Klett) nyílt kiállítása, majd elnyeri Wolfsburg városka ösztöndíját, mely szintén rézkarcoló műhely használatával járt együtt. 1973- ban Berlin-Neuköllnben nyílik kiállítása, majd Suffolkba küldi műveit kiállításra egy még Vence-ben megismert idős angol galériatulajdonos hölgy felkérésére. Második Fredelsloh-ban rendezett kiállítása után 1973-74-ben több kis kiállítása volt Hannoverben, ahol ekkor művtermet bérel, s költségei fedezésére éjszakai taxizással foglalkozik. A hetvenes években két falképre kapott megrendelést. Az első, a "Részeg város" egy jazz-klub falát díszítette, a második egy orvosi rendelőt. A jazz-klub később leégett. 1975- ben fontos kiállítása nyílik a kölni Axiom galériában, majd Brémában és a Hamburg közelében lévő Quickborn városka galériájában mutatják be pasztelljeit és rézkarcait. 1976- ban Spanyolországba utazik, nagy hatással van rá a táj és a tenger, valamint néhány nagy múzeum anyaga. Az 1970-es évek végén kezdődnek súlyos gerincbántalmai, több műtéten esik át az elkövetkező években, melyek nem tudják megakadályozni betegsége elhatalmasodását. 1979-ben megalapítja a nevéről elnevezett társaságot, mely műgyűjtőkből áll, akik havi, nem magas összegű tagdíjat fizetnek, s ennek fejében elsőbbségi joguk van művei megvásárlására. A szerény, de biztos jövedelmet nyújtó társaság, melynek átlagosan húsz tagja volt, a művész haláláig létezett. Tagjai Hannover és környéke értelmiségi rétegeiből kerültek ki. A társaság létezése viszonylag nyugodt feltételeket teremtett munkájához. Az 1980-as évek elején Londonban és Velencében járt. 1984- ben a Hannover melletti Ronnenberg városka Empelde nevű városrészébe költözik, kertes házat bérel feleségével, világos, nagy műterme van. Egészsége rohamosan romlik, de egyszer még elutazik Párizsba. 1985- től rajzolni, festeni tanít, három tanítványa van. 1986- 87-ben újabb műtété után igen sokat rajzol ceruzával, s ekkor kezdődik fehér korszaka a fetészetben. 1988-89-ben újra, szinte erőlködve, színes képeket fest. 1988 óta foglalkozik egy budapesti kiállítás, s hazautazás gondolatával. Utolsó szinte történelmi megbízatása Nagy Erzsébettől származik, aki hannoveri tartózkodása alatt meglátogatja, s egy festményt vár tőle édesapja emlékére. Ez azonban már csak üres vászonként maradt fenn. 1989. június 12-én hunytéi Empeldében. 1991-ben rendezik meg emlékkiállítását a Budapesti Galériában és Szentendrén, a Művésztelepi Galériában.
