Novotny Tihamér (szerk.): Gaál József. Művésztelepi Galéria, Szentendre (Szentendre, 1997)

Gaál József Ikon című kiállításához Gaál József legújabb kiállításán húsz fest­mény és tizenhárom tusrajz látható. A festmé­nyek közül nyolc vászonra festett kép erre az alkalomra készült, a többi papírra festett alko­tásból néhány már szerepelt 1996-ban a Vi­gadó Galériában, a Macula című egyéni tár­laton. Az Ikon címmel együttessé formált korábbi és új művek szembetűnő sajátossága, hogy a ciklusokban rendeződő képek mindegyikén egyetlen figura látható, többnyire sötét tónu­sú, semleges háttér előtt. A ciklusokba rendezés Gaál művészetének olyan jellemzője, melyre már több elemzője felfigyelt. Gaál sorozatokban gon­dolkodik, annak ellenére, hogy művei egy ikonosztáz szét­szóródott darabjaihoz hasonlóan önálló értékekkel rendel­keznek - fogalmazta meg Sárosdy Judit a Másvilágkép (Bu­dapest, Palme-ház, 1992) című kiállítás katalógusában. A fenti, korábban megfogalmazott gondolat a mostani kiállí­tás címe, a kiválogatott művek tematikája, az ábrázolások hasonlósága, szemléleti azonossága kapcsán valós értelme­zési lehetőségként vetődik fel. A gyerekként Szentendrén vég­zett művészeti stúdiumok, a szerb ikonok és mindenekelőtt Vajda Lajos festészetének hatása, további, jelen esetben meghatározó kapcsolódási pontok, melyek összekötik a ko­rábbi, s a kiállításra festett műveket. A kiállításon összeállnak Gaál képzeletbeli ikonosztázának darabjai. A művek három ciklusba rendeződnek, szinte meg­valósítván Vajda azon elképzelését, melyet Vajda Júlia írt le 1943-ban, férjéről készített életrajzi feljegyzésében. "Ikon­korszakában arról álmodozott, hogy jó lenne, ha képeit úgy helyezhetné a falra, ahogyan az ikonosztázokon sorakoznak - szorosan egymás mellé, beborítva az egész falsíkot." (In.: Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, Corvina, 1983. 172. p.) Elhelyezésükből adódóan, a festményekből két sorozat - a tusképekkel kiegészítve - a nyolc új festményt emeli a középpontba. A minden narrativitást és cselekvést mellőző grafikák és festmények nem nélküli lényeket ábrázolnak szemből, egész- vagy háromne gyed alakoson, mellképként vagy arcképként megfestve. Noha a műveken nincs konkrétan értelmezhető cselekmény, mégis, láthatatlan, megfoghatatlan és leírhatatlan történés ábrá­zolataiként és eszközeiként emelik ki - az iko­nosztáz képeihez hasonlóan - az oldalfala­ié) József Gaál's Exhibition Titled Icon At the latest exhibition of József Gaál twenty oil paintings and thirteen Indian ink drawings can be seen. Eight of the paintings made on canvas have been produced to this occasi­on, while some of the pieces painted on pa­per have already been displayed at a one­­man show titled Macula at Vigadó Gallery in 1996. An outstanding feature of the earlier and ne­wer works formed into one group titled Icon is that in each of the pictures arranged into cycles there is only one figure against a neutral, dark tone background. Cyclic character is such a feature of Gaál's art that have al­ready been noticed by several analysts. Gaál thinks in series despite the fact that his works, like the pieces of a scattered iconostasis, have values of their own, wrote Judit Sárosdy in the catalogue of the exhibition titled The Other World Con­cept (Palme-House, 1992). The above-mentioned idea worded earlier occurs as a real chance of interpretation in connection with the title of the pre­sent exhibition, the subject of the selected works, the similarity of the representations and their conceptual identity. The art courses attended in Szentendre as a child, the influence of Serbian icons and, most of all, that of Lajos Vajda's painting are further defining links connecting earlier works and those painted to the exhibition. At the exhibition the pieces of Gaál's imaginary iconostasis are brought together. The works are arranged into three cycles almost realizing Vajda's idea that his wife, Júlia Vajda wrote about in 1943 in her biographical notes on her hus­band. "In his icon period he was dreaming about his pictures put on the wall just as those in an iconostasis - side by side, covering the whole wall." (In: Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, Corvina, 1983. p. 172) According to their arrangement, the two seri­es of the paintings - completed with the Indi­an ink drawings - emphasize the eight new paintings. The drawings and paintings exclu­ding any kind of narration or story represent genderless beings front-wise, painted as full or three-quarter figures, busts or portraits. Though the works have no concrete story, the full or three-quarter figure pictures on the side walls like invisible, unseizable and undescri­­bable representations similarly to the pictures of iconostasis, emphasize the series of busts

Next

/
Oldalképek
Tartalom