Hann Ferenc (szerk.): Kós András szobrászművész (Kolozsvár) kiállítása. Szentendrei Képtár, 1991. május 5 - június 23. (Szentendre, 1991)
— passzív és még tudatlan résztvevőként. A másodikat közvetlenül, annak minden testetlelket pusztító nyomorúságával, embertelenségével. Visszagondolva, bíztatásul igaznak bizonyult a felismerés, hogy az élet törvényét követve, a legmostohább idők is mindig kif;yöngyöztek emberséges embereket, lyen az élet. Ilyen az ember. Kolozsvár, 1991. január. Kós András Hogy jó szögállásban találja koronájukon a levelek élét az égi fények özöne, a hegyekben növekedő lombos fák e szükségnek engedve hajlítják meg derekukat. Ezért több a görbe, mint az egyenes fa az erdőkben. E görbeségeknek nincs genetikus okozata. Sorsformák, — a nagy élettörténés képződményei. Az első igazi élettörténéséé, amelyben a kihívott nedvüket kínáló fák a nap fényével töltekeznek. A nedvek és fények ölelkezéséből születik a levelek zöldje, s az áradó mozgások nyomvonalának partjainál alakul a fák formája. Az égi bőség és a földi készség találkozásának okmánya, igéje, szövétneke ez a forma. A fák eme eredendő formáltságának tiszteletét felfedezhetjük Kós András korábbi munkáiban is. Újabb munkáiban ez a felismerés bizonyossággá terebélyesült; kompozíciós tényezővé vált művészetében a fák eredendő formáltsága. Fából készült szoboralakjai élő fa korukban kialakult gesztusaikkal állnak, dőlnek, hajolnak érvényességük boldog tudatával. Amiképpen a természetben, azonképpen a művészetben és a templomban is. Ez az archaikusnak tűnő, ám nagyon is mai eredésű mondat elhangzódhatott volna a késő gótika korában is. Amikor is növényi formák kúsztak templomokba, s a gótika virágzó szobrászatában a szép madonnák tartásukkal S alakot formáznak. Igen, a gyémántos csiszoltságú gótikus architektonikába becsöppennek azok a formák, amelyeknek eredendő formáltságában a föld nedvei is részt vettek. A rokonságot a két kor művészete, Kós András szobrászata meg a késő gótika szobrászata között, a pünkösdvárás reménytelenségében s az elvont célokra törő akarat elgyengülésében találhatjuk. A késő nity. As I recall my memories I am encouraged by the justified theorem that it is a law of life that even the most evil times produce men of high integrity. Such is life. Such is man. Kolozsvár, January 1991. András Kós In order to let the light find a good angle for nourishing their leaves the trees growing in the mountains bend themselves. That is why there are more of them with bended that with straight trunks. Bending has no genetic cause. It is shaped so by fate, as a consequence of life, the first real momentum of life when trees offered their saps in order to be filled with sunlight. From this embrace of saps and lights the green of the leaves is born and at the banks of this flowing stream the shape of trees is formed. This form is the document, Word and torch of the meeting of heavenly bounty and earthly willingness. This respect for the original form of the trees can be traced in the earlier works of András Kós as well. In his recent works the earlier revelation turns into certainty, the original form becoming a compositional factor. His wooden figures stand. Lean and bend with gestures shaped at the time the tree was alive in full awareness of their values. So in nature as it is in art and in the church. The last sentence may sound archaic as if said in Late Gothic times although it is firmly rooted in our days. It was then that the first floral forms started to dominate churches and the beautifully carved Madonnas had an S-like posture. Yes, in Gothic architectonics, finely polished as a diamond, there are forms whose origins can be traced back to the saps of the earth. Other parallels between the two ages and the statues of András Kós and late Gothic masters are the hopelessness of waiting for Pentecost and the weakening of the will to reach abstract aims. In late Gothic times faith is fading in the cells of the monks, visions are rare and so is the flame of the Holy 3