Hann Ferenc (szerk.): Kós András szobrászművész (Kolozsvár) kiállítása. Szentendrei Képtár, 1991. május 5 - június 23. (Szentendre, 1991)
gótika idején a szerzetesi cellákban fakul a hit, egyre ritkább a látomás és a Szent Lélek lángja, s a Szent Lélek Karavánja című Ady vers önkéntes utasai (századunk és a múlt század álmodozói) sem jutnak „tüzes nyelvekre, meleg aranyakra. — "...véres árnyékok cikáznak rózsás Pünkösd reggelén". Erős emberek uralják a kiszáradt rendet. Ahol az isteni és az emberi rend egyként reménytelen, nincs helye az áldozatnak, a tettnek. Az igazságra vágyó, hívő ember a természetben talál pünkösdjére. Zöld lánggal fényei a pünkösdi Szent Lélek tüze a fák koronáin, s zöld tüzével formát ad a növényi világnak. Új életet az embernek, étket a testnek, hitet a léleknek. A nagy dologban való kételkedés korunkban vigasz sivárságunkért és menedék kicsinységünk elől. Pedig kicsinységünk elfogadása tesz létezővé bennünket. Némely szobrának alapstruktúráját Kós András nem maga találta ki, a természet javasolta formát fogadta el alaptételként. Erre az alaptételre építkezve, hozzá kapcsolódva indul meg művészetében már a szobor felületén a homorú és domború formák áradása, s szólal meg az ének, érzékelődik a remegés. De ez már nem csak plasztika, ujjunkkal nem tapinthatjuk, hiába érintjük a szobor bőrét, felületét, mert az ilyen szobornak már nincsen bőre, sem felülete, hanem csak sugárzása. Mint a nagy kultúrák szobrainak — legyen az európai gótika; kínai, egyiptomi, inka vagy görög művészet produktuma, amik külső jegyekben, formában vagy jelentésben különbözhetnek egymástól, kozmikus érintettségüket tanúsító közös jegyük a sugárzó felület. A kolozsvári Kós András szobrászata egyetemes értékű, s egyben nagyon is mai és korszerű és magyar szobrász ő, mert nem csak saját vállalt feladatát teljesítő tiszta látását mutatja meg alkotásaiban, hanem a megzavart lelkű emberiség gondjainak feloldására is utat mutat. Hiszen az a fákat bókoltató napfényözön, aminek áldása a fenkölt derű képében sugárzik szobraiból, ránk is hat, mert mi is a természet vagyunk, nem csak ember-emberiség. Testvérei vagyunk a fényeknek; száll szívünkhöz a szoborszőtte szó, az ige. Kovács Gyula Spirit. As the voluntary travellers in Ady's poem „The Caravan of the Holy Spirit" neither the dreamers of the last and our century receive „tongues of fire and warm gold. —...and bloody shadows are flitting over the rosy morning of Pentecost". Dry order is ruled by strong men. Where both divine and human order is hopeless there is no place for sacrifice and act. The man who seeks truth and faith finds his Pentecost in nature. The Holy Spirit of Pentecost shines with a green light on the leaves of the trees and by this green light gives form to the floral world, new life to man, food to life and faith to the soul. The doubts of our age in great things are comforting us for our barrenness and offering a shelter from our triviality. The acceptance of our triviality makes us alive. The basic structure of some of his statues has not been invented by András Kós, he merely accepted the form nature suggested as a basis. Üpon and related to this basis the hollow and bellied forms stream forth on the surface singing a song with a sensible trembling. This is not merely a matter of plasticity, we cannot feel it by our fingers though we may touch the surface, the skin of the statue, for such statues have no real skin or surface merely a radiation. This radiant surface is a common feature of the statues of great cultures — like those of European Gothic, China, ancient Egypt, or products of Inca and Grecian art - despite the fact they may differ in certain respects, in their form and message, for it is the result of the cosmic inspiration. The art of András Kós of Kolozsvár (Cluj) is of universal value. He is at the same time very modern and very Hungarian, for not merely the clear sight in fulfilling his task is manifested in his works but also his intention to show a way to solve the problems of disturbed mankind since the splendour of the sun which makes trees bend and whose blessing is radiating from the solemn serenity of his statues touches us as well for we are parts of nature ourselves, not merely humans. We are brothers and sisters of lights, the Word manifested in the flesh of the statues addresses all of us. Gyula Kovács 4
