Hann Ferenc (szerk.): Kós András szobrászművész (Kolozsvár) kiállítása. Szentendrei Képtár, 1991. május 5 - június 23. (Szentendre, 1991)
ÉLETEMRŐL RÖVIDEN Mindössze száraz tényeket sorolok. Nem mintha száraz tények alkalmasak volnának az ember életét tükrözni. Hiszen azt, amit életnek nevezünk — különösen az ember életét — nem a száraz tények teszik. Hanem azoknak az ember által való megélése, átélése. A maguk előzményeivel, következményeivel, a személyhez kötött, tehát személyes- szubjektív vonatkozásaival. A száraz tényeket, állapotokat ezek a vonatkozások telítik tartalommal, általuk kelnek életre és adják az egyén által élt élet sajátos színét, formáját és értelmét is. Mivel reájuk kitérni ez alkalommal sem mód, sem szükség nincsen, maradnak hát a száraz tények, ahogyan alább következnek. 1914. november 4-én születtem, négy testvér közül sorrendben másodikként a kolozs-megyei Sztánán. Apám: Kós Károly, anyám Balás Ida. 1925-től a középiskola első három osztályát a bánffyhunyadi román állami gimnáziumban jártam ki. 1928-tól a kolozsvári Református Kollégium diákja voltam. Ott is érettségiztem. 1932-ben beiratkoztam az akkor még Kolozsvárt működő Szépművészeti Iskola I. évfolyamára. A következő évtől tanulmányaimat a Kolozsvárról Temesvárra áttelepített és akadémiává minősített intézményben folytattam. 1936 nyarán részt vettem egy falukutató tábor munkájában, melyet Szabó T. Attila irányításával az KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) szervezett a kalotaszegi Bábony faluban, a neves bukaresti iskolateremtő szociológus, D. Gusti professzor erkölcsi támogatásával, annak szellemében. Aztán egy évre tanulmányaimat megszakítva, eleget tettem kötelező katonai szolgálatomnak. 1938- ban a temesvári Szépművészeti Akadémia szobrászati szakának elvégzésével rajztanári oklevelet szereztem, de elhelyezkedésre nem nyílott alkalmam. Tanulmányi éveim során végig a kitűnő román művész, a szobrász Romulus Ladea irányított. 1939- ben Kolozsvárt állítottam ki először a Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával. 1940- től itt telepedtem le, a helyi állami polgári fiúiskola tanáraként dolgoztam, rajzót, kézimunkát és mezőgazdasági ismereteket oktattam. 1941- ben az akkori magyar művelődési kormányzat megbízott Bethlen Gábor Kolozsvárra szánt szobrának elkészítésével. A szobor tervét (ma is birtokomban van) számomra igen hízelgőén minősítve, elfogadták, megbíz-A BRIEF CURRICULUM VITAE This time I merely enumerate the facts of my life. Not that facts in themselves may reflect one's life since what is meant by life — by human life especially — is not a matter of pure facts but the way they are experienced by the person itself with all the precedents, consequences and all the personal references however subjective they may seem. These are the factors which fill in the facts, revive them and give one's life a specific colour, form and meaning. Since there is no time or point to present them now let me continue with the facts themselves. I was born on November 4,1914 in Sztána, Kolozs County as the second son of Károly Kós and Ida Balás. I finished the first three grades of secondary school in the Romanian Grammar School of Bánffyhunyad from 1925 to 1928. In 1928 I continued my studies in the Protestant College of Kolozsvár (today Cluj) where I graduated. In 1932 I was admitted to the College of Fine Arts in Kolozsvár which was in the next year transferred to Temesvár (today Timisoara) with the rank of an Academy of Art. In the summer of 1936 I contributed to the research in Bábony in the ethnograhical camp organized by KIE (Christian Youth Association) with the leadership of Attila Szabó T. and the famous sociologist, Professor D. Gusti of Bucharest after which I had my year of military service. In 1938 I graduated from the Academy of Art of Temesvár as a sculptor and teacher of art though I could not get any job as a teacher. My master was the excellent Romanian sculptor, Romulus Ladea. In 1939 I had my début with the young artists of the Miklós Barabás Guild in Kolozsvár. In 1940 moved to Kolozsvár where I was employed as a teacher of arts, crafts and agricultural studies at the local state primary school for boys. In 1941 the contemporary Hungarian cultural administration commissioned me to make a statue of Gábor Bethlen to be erected in Kolozsvár. The sketches I handed in (which I preserved for myself) were rather highly regarded and approved though the 1
