Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)

Az ágy előtt az 1922-ből való tulipántos bölcső van. Benne ünnepi (keresztelői) díszben a pólyásbaba. Mellette háromkerekű gyermek jár óka. Ennek se­gítségével tanult járni a kisgyerek. A jobb sarokban festett sarokpad áll, 1914-ből. Előtte szekrényes asztal. Ennek a nagy fiókjában ke­nyeret, evőeszközt abroszt tartottak. Háziszőttes ab­rosszal terítették le. A nagytarcsai abrosz két szőttes szélét hímzett csíkkal állították össze. Az asztalon boroskancsót tartottak. A mennyezetről függ a díszes petróleumlámpa. Az asztal fölötti magassága állítható. Meg kell jegyezni, hogy az első szobában ülőbú­tor csak akkor volt, ha vendégeket vártak. (Búcsú, ke­resztelő, lakodalom.) Ha halott volt a háznál, és vir­­rasztani jöttek a szomszédok, rokonok, nemcsak padok, hanem székek is kerültek ide. Az ablakokon áttört mintájú kis jüggönyök és színes hímzésdíszű fehér vászonfüggönyök láthatók. Ez utóbbinak szárnyait kék szalaggal szorosan össze­kötötték. Az ablakban levő kis favályut az ablaküvegről lecsorgó harmat felfogására használták. A két ablak között a falon az előre dőlő tükör is elmaradhatatlan berendezési tárgy. A lányok hajsza­lagjait gyakran ennek tornyocskáira aggatták. Fontos bútordarab a festett, faragott menyasszo­nyi „tulipántos” láda is. Ezt az új menyecske hozta a házhoz, szőttes kelengyével tele. Ez az úgynevezett komáromi láda. Nevét onnan kapta, hogy komáromi mesterektől szerezték be a környékbeli falvak vá­sárain. A sublót a láda után jött divatba. Ebben ingeket, blúzokat, kötényeket, összecsavart, két végén lekötött ráncolt szoknyákat, kendőket, nyakrakendőket, stri­­ányokat (kötött kabátka) tartottak. A sublót fölött a menyasszonyi koszorút tartó üveges szekrényke függ. Sok nagytarcsai családnál azt tartották, hogy a falra kitett menyasszonyi koszo­rú szerencsétlenséget hoz, mégis kifüggesztették. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom