Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)
Magasan a falon, a gerendák alatt cifra tányérokat aggattak körbe. Ezeket csak ünnepi alkalmakkor tették az asztalra. A gyakrabban használt cifratányérokat, bögréket a sublóton helyezték el. Az itt elhelyezett bögrék egy része is csak dísz volt. A falióra is a múlt század emléke. A falon kisebbnagyobb családi fényképek és az obsitlevél látható. Az első szoba melletti kiállítóteremben a paraszti munkaeszközöket mutatjuk be. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, 1960-tól eltelt 16 év Nagytarcsa parasztsága életében is hatalmas változást hozott. A gépesítés kiszorítva az őseiktől örökölt szerszámokat, eszközöket. A termelőszövetkezetben csak a nagyiparban gyártott gépeket használják. Az itt látható eszközök közül a legtöbbet a parasztember maga készítette télen, és a mezőgazdasági munka szüneteiben. Nagy becsben tartották, apáról fiúra öröklődött. Az eke és a kapa vas része gyári készítmény, a kaszával együtt. Más eszközök vas részét a helybeli kováccsal készíttették. Az eszközök díszítése és formája a célszerűen használhatóság mellett az alkotó ember ötletességét, a szép iránti érzékét bizonyítja. A Paraszti munkaeszközök című kiállítás megtekintését kezdjük balra haladva. Legelőbb egy gyermek számára készült puttonyt pillanthatunk meg. Szüretkor a 10 év körüli fiúk ilyennel hordták a szőlőfürtöket a szekéren lévő kádba. Az 1891-ben készült szőlőprés helybeli parasztember munkája. Fölötte lopótökből készült bortölcsért, hordóra való csapot, és szőlőmetszőkést láthatunk. A lopótökkel (hébér) szívták ki a hordókból a bort. Ilyent még ma is termelnek. A pálinkás kis-hordót a község ezideig utolsó bognármestere készítette 1917-ben. A bevezető szöveg alatt érdemes megnézni az illusztráción bemutatott 18. századi községi körpecsét felnagyított képét. Ekevasat és csoroszlyát ábrázol. 16
