Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)

gyalogszékeken és a közös tálból (a múlt században fakanállal) — fogyasztotta az ételt. Az asztalszéket idővel, amikor a rendeltetése megszűnt, gyermekállókának alkalmazták.

A gyalogszék a jobb oldali falnál áll. Most a kézimalom van rajta. Ez eredetileg a gabona, majd a só őrlésére szolgált. Amikor a kényszerű helyzet rávitte a parasztembert, még a későbbi évtizedekben is használatba vette. Pl. a 2. világháború idején a csirkéknek ezen is daráltak„kását” kukoricából.

A pitvarban készítették elő az ételt is: krumplit hámoztak, tésztát gyúrtak, stb. A gazda a munkából hazatérve itt akasztotta szögre a szőrtarisznyáját. Ezt a jobb oldali falon találjuk. Ebben hordták ki a mezőre kenyeres ruhába csomagolva a kenyeret és a szalonnát a család férfi tagjai.

A tálaspolc alatt jutunk be a szabadtűzhelyes konyhába. Itt a tűzpadkán szabadon égett a tűz. A lángok fölé tett háromlábú vaslábakon álltak a cserépfazekak, vagy saját lábukon a vasbádog, vagy öntöttvas nyeles lábasok. A tűzpadon a bográcsnak katlant is építettek. A tűzhely hátsó faláról nyílt a szoba felől épített kemence. Az itt elhelyezkedő nyíláson keresztül fűtötték a kemencét, amely a szobát melegítette. Ebben sütötték a kenyeret, főzték esetenként a húslevest, töltött káposztát. Ha volt gally, vagy kukoricaszár a fűtéshez, még a pogácsa sütéséhez is befűtötték A rétest és a kalácsot kizárólag csak ebben sütötték.

A tűzhely melletti falon a főzéshez gyakran szükséges eszközök vannak: a fából készült kanáltartó, a főző és szűrőkanállal. Ez utóbbi szintén fából készült,

12

Kézimalom