Jakus Lajos: Cserhát-táj kiállítás. Vezető a Penci Falumúzeum Cserhát-táj állandó kiállításhoz (Penc, 1976)

egy török vitéz Nagymaros körül egy csárdában úgy felöntött a garatra, hogy Esztergom helyett Érsekújváron kötött ki a magyar végvárban. Ott „vendégeskedett”, míg ki nem váltották. Mikszáth ebből a történetből ír novellát. A török penci bortól ázik el, s penci szekeresgazda furfangja juttatja a magyar végvárba, de nem egyedül, hanem egy ivó Cimborájával. A történetnek szereplője még egy kis csikó.

Sréter Kálmán

Szandai földbirtokos, Nógrád megye esküdt je, műkedvelő író, költő. 1884- ben írt Csővár c. elégiájában a kiegyezés megvalósulását óhajtja. Verset ír a környék nevezetességeiről, ilyen a Szanda, Visegrád c. elégiája.

Ponori Thewrewk István

író, hírlapíró. Elbeszélései: Nincsenek többé lányok, 1895-ben jelent meg. Egyik novellája a Menyecske-hegy. Témájához Pencen jut hozzá. Ez a monda, melyről 1864-ben így vallanak a község elöljárói: „Menyecskehegy, mely elnevezését egy barátnak menyecskével tett fogadásától nyerte.”

Gobbi Henrik

Zeneköltő, az 1860-as évek elején a Prónay családnál Ácsán házi zongoramester. Ez időben adta ki Hat acsai zenekép c. művét, melynek egyik tétele A csővári romokhoz. Szerzeményével feltűnést keltett. Liszt Ferenc tanítványa és barátja, több művét maga a Mester mutatta be nyilvános hangversenyein.

Balla Károly (1792—1873)

Az utolsó Pest megyei várkapitány, mellesleg irodalommal is foglalkozott. Egyik műve: Hős regék a magyar előidőkből, 1826-ban jelent meg. Ezek egyike: Csővár. Helyi gyűjtés eredményeként juthatott hozzá a témához, addig népballadaként élt Ráskay Margit és Tarczay Gyula szerelmének bús története. A két ifjú egymást szereti, de a szigorú apa máshoz erőlteti lányát. Esküvőnél az oltár előtt szúrja le menyasszonyát a féltékeny vőlegény, de maga is véget vet életének, szakadékba zuhan a szikláról. Egymás mellé temetik őket a várkápolna kriptájában.

Ennek a balladának töredék sorait az 1920-as évek elején csővári lakodalmakban még énekelték.

Bohuslav Tablicz (1769—1832)

Született Csehbrezón, édesapja ott, majd később évtizedekig Csőváron tanító. Lelkésznek tanul, de külföldön, Jénában az egyetemen hallgat fizikát, természetrajzot, antropológiát, orvostudományt. Kilenc nyelven beszél. Egy ideig Ácsán lelkész. Korának legkedveltebb szlovák költője. Több verseskötete, műfordítása, antológiája jelent meg. Csővárról 1802-ben:

19