Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára

most vlachoknak hívnak." 13 Izsák Angelos története kapcsán Georgios Kodinos arról beszél, hogy az ö idejében „kezdődött meg a vlachok és bolgárok felkelése a Hegyvidéken (Zagore)"™ Georg Ostrogorsky a bolgár kutatás álláspontjára he­lyezkedett, amikor úgy vélekedett, hogy a Balkán-(Haemus) hegység barbárjai­nak neve, - akiket vlachoknak hívtak, azt a népességet jelöli, amely a régi Moesiát lakta, amely feltehetően azonos az egykori 'Paristrioni', 'Paradunavon' tartomány területével. Nevük foglalkozást jelölő név volt, így alattuk első sorban az ott lakó­kat, Bulgária és Makedónia egykori lakóit, tehát bolgárokat kell érteni. 75 Felfogá­sát erőteljesen vitatta N. Bânescu. 76 A románság elődeinek tekintett vlachok első politikai megjelenésétől, az Aszenidák forradalmától számította egykor a román történelmet Eudoxiu Hurmuzaki is. 77 Bíborbanszületett Konstantinos munkájának (DAI ce. 29-30.) 78 a dalmá­ciai romanizmusra vonatkozó részleteit szorosan nem ide számítva a balkáni vlachokra vonatkozó első adatunk: Kedrenos 79 a 976. év eseményei között elő­adja annak előzményeit, hogyan lett Sámuel (980-1014) bolgár cárrá. A történe­tet Sámuel legidősebb testvére, Dániel halálának elbeszélésével kezdi: „E négy testvér közül pedig Dávid mindjárt meghalt, mivel félúton Kastoria és Prespa között, a Szép Tölgyek nevű helységben megölték valami kóborló vlachok".* 0 Következő forrásunk, Kekaumenos (244:96,13), aki a 980 és 1066 közötti ese­73 „ TOÚC Kara TÓV Aíjiov ó ópoc ßapßapouc, oí Múooi rcpóiEpov ávouáCovxo, vuví 5é BXájcoi KIKXÚO-KOVTCÜ" BÀNESCU, N.,1943. p. 57. - OSTROGORSKY, G., GBS 322. - MORAVCSIK Gyula, ÁMTBF 295. 74 BÀNESCU, N.,1943. p. 58. 75 OSTROGORSKY, G, GBS 322. 76 i. m. 77 Fragmente zur Geschichte der Rumänen. I. Bd. Bucuresti, 1878. 78 MORAVCSIK Gyula, 1950. p. 123-145. 79 II. 435:13-15. - MELICH János, A honfoglaláskori magyarország. p. 302-303.­TREML Lajos., A románság őshazája és a kontinuitás. 1931. p. 4. - TAMÁS Lajos., A román nép és nyelv kialakulása. In. Hitel. 1942. p. 2. - GÁLDI László-MAKKAI László, A románok története különös tekintettel az erdélyi románokra, p. 34. 80 GYÓNI Mátyás., Paristrioni „államalakulatok" jellege Bp. 1942. p. 90. - Uő., Pász­torkodás p. 345.: „E vlachok óOnai jelzője megfejtésének kulcsa egy jóval későbbi, XII-XIV. századi szerb analógiában található meg. A szerb oklevleek azokat a vlach jobbágyokat, akiknek a foglalkozása a kétlegelős pásztorkopdás volt, kjelatoroknak nevezték. Feladatuk a szerb királyok, illetőleg a monostorork nyájainak őrzése volt (...) A kjelator elnevezés, mely a lation 'calator' 'málhás ló-hajtó' s a mai román cälätor 'utazó, vándorló' szavakkal függ össze, valószínűleg a középkori vlach szó egyszerű szerb átvétele, pontos megfelelője Skylitzes oônrjç-ének s fuvarost jelent." - vö.: GYÓNI Mátyás, Skylitzes et les Vlaques. In: RHC 1947. 155-173. - DARKÓ Jenő, Népesség 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom