Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - MARINKA MELINDA: Migrációs formák a mezőpetri sváboknál

levelet adott ki nekik a letelepedést követően a közterhek viselésétől, a katonaság részére való szállásadástól, fuvarozástól és a fogat előállításától. A földesúr biztosította még az egzisztenciális hátteret első lakóépületeik felépítéséig, így terményt és élelmet kaptak, amelynek feltétele volt a szatmár-megyei térség elhagyásának tilalma. Károlyi a telepeseket helybennmaradási esküvel tántorította el a távolabbi területekre való elköltözéstől. „Akik nem tették le az esküt az állandó megmaradásra és el akartak menni, sőt menlevelet is kaptak, már azok eltávozhattak, ha a költségeket és az okozott károkat napszámos munkával ledolgozták."

9 Az 1712-es nagy bevándorlást követően 1720-ig szinte minden évben érkeztek Würrtembergből elvándorlók. A következő kiemelkedő telepítési hullám 1720-ra tehető, amely elsősorban nem a nagy telepes-létszám miatt vált jelentőssé, hanem a telepítés körülményeinek datálása miatt, hiszen ebből az időből két telepes-toborzó leírása is fennmaradt.

10 Ezek alapján a vándorlási procedúra beindítása, engedélyezése, majd maga az utazás, együttvéve igen hosszadalmas volt. Körülbelül két hónapra tehető az az időintervallum, amely alatt a telepesek átköltöztek, és ebből a tényleges utazással töltött idő közel egy hónapra rúgott. A leírások szerint a svábok Ulmból Pestre a Dunán hajózva érkeztek, majd szekerekre szállva indultak el Nagykároly felé.

11 További beköltözések történtek 1721-ben, 1722-ben, 1723-ban, 1726-1731 között, 1733-ban, 1735-ben, 1736 és 1738 között. Majd a következő közel 10 évben inkább a települések közötti átköltözések voltak jellemzőbbek. Ennek következtében az 1750-es évektől újabb sváb községek jöttek létre. A telepítések több hullámban folytak a XIX. század első harmadáig, melyet gróf Károlyi Sándor utódai koordináltak.

12 9 VONHÁZ István, 1931. 36. 10 KOCH, Sstefan, 22. 11 KOCH, Stefan, 23. 12 A migrációs hullámok következtében a sváb telepesfalvak megalapításának kronológiája a következő: 1712 Csanálos; 1720 Mezőfény; 1720 Nagykároly; 1722 Nagymajtény; 1730 Krasznabéltek; 1735 Kaplony; 1736 Erdőd; 1742 Mezőpetri; 1743 Királydaróc; 1745 Túrterebes; 1747 Vállaj; 1751 Szakasz; 1750-57 Tasnád; 1752 Kálmánd; 1767 Krasznasándorfalu; 1772 Mérk; 1777 Krasznaterebes; 1779 Nagyszokond; 1779 Szinfalu; 1781 Alsóhomoród; 1784 Barlafalu; 1786 Szaniszló; 1790 Zajta; 1794 Józsefháza; 1795 Nántű; 1795 Csomaköz; 1800 Kisdengeleg (Csárda); 1801 Nagymadarász; 1810 Mezőterem; 1815 Tasnádszántó. Lásd.: SCHMIED, Stefan, 1962.22.