Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - SELMECZI LÁSZLÓ: Jászok a magyarok, különféle etnikai elemek a jászok között
Bár eddig a szakirodalomban nem merült fel, de végső soron ebből a szempontból is értékelhető a hazai jász történelem szempontjából elhíresült, ti. ehhez köti Györffy és Kristó a Jászság betelepítését, 1350. november 9-én kelt oklevél, mely arról tudósított, hogy Becsei Töttös pilisi ispán és ajtónállómester (1342-1353) mint a jászok bírája (judex philisteorum) benépesíteni akarván („populorum congregatione decorare") Iva és Hacak birtokot, mely utóbb Jászberény határába olvadt, telepítésre tíz évre bérbe vette azt a birtokjoggal rendelkező (ipoly)sági apátságtól. 15 De a jászok által megszállt, a tatárjárás következményeként elnéptelenedett egyházi birtokok megszállásával kapcsolatban további példákat is sorolhatunk. 1411. május 8-án Garai Miklós nádor a kunok bírája bizonyságlevelet adott ki arról, hogy előtte az óbudai apácák nevében György bíró óvást emelt az ellen, hogy a király Külső- és Belsőhegyes falvakat („possessiones Kylseuheges et Belseuheges ... in Comitatu Pesthiensi existentes, ad possesiones ...Chegled") eladományozza és azokat a jászok megszállják. 16 Ebben az esetben az elbirtoklás sikertelen volt. Nagyobb sikerrel jártak a jászok az egri káptalan elnéptelenedett birtoka, Szentandrás megszállásával, amelynek használatától a XV.-XVI. században többször is tilalmazták őket, de a kialakult helyzeten változtatni nem tudtak. A káptalannal folytatott birtokjogi vita csak a XVIII. században zárult le. Szentandrást az oklevelek tanúsága szerint az árokszállási, a négyszállási és a fény szarui jászok telepítették be. 17 15 GYÁRFÁS István, 1883. 486.; GYÖRFFY György, 1981. 71.; KRISTÓ Gyula, 2003. 241.; Györffy csak megemlítette ezt az oklevelet, Kristó azt is biztosan tudni vélte, hogy Becsei Töttös oda is vitte a jászokat a Jászság szívébe. Az oklevélből azonban erre nem lehet következtetni, csupán a költöztetés szándékára. A régészeti terepbejárásokkal rz ideig sem Ivát sem Hacakot nem sikerült azonosítani. Ezek a tatárjárás következményeként elnéptelenedett birtokok minden valószínűséggel később sem éledtek újjá, mint ahogyan a Jászberény határába beolvadt más, szintén a tatárjáráskor elpusztult települések, pl. Necsőegyháza, Szentimre és Szentpál sem. 16 GYÁRFÁS István, 1883. 564.; SELMECZI László, 2005. 88. Az oklevél felsorolja a tilalmazottak névsorát (Nicolaus filius Georgii, Thomas filius Demetrii, Joannes filius Johannis, Jakus filius Balasy, Thomas filius de Ladislai de Ladán, Franciscus filius Nicolai, Georgius et Akus filii Petri, Petrus filius Andreáé, Bartholomeus filius Michaelis de Keser), amelyből arra lehet következtetni, hogy Külső- és Belsőhegyest ládányi és kiséri jászok szállották meg. 17 Zsigmond először 1423-ban, majd 1425-ben tiltotta meg az árokszállási philisteusoknak, hogy az egri káptalanhoz tartozó Szentandrás falu földjét bitangolni ne merészeljék. A királyi tilalom nem érvényesült. Szentandrást a négyszállási és fényszarui jászok elfoglalták, szántották, vetették, lakóházakat építettek, s mindezért semmit sem fizettek a káptalannak. Ezért a király 1433. augusztus 14-én Kompolt négyszállási, Lukács fényszarui és más név szerint nem említett kapitányoknak meghagyta, hogy a falut
