Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején

A jászkunsági települések viszonylag fejletlen, kevéssé híres vásárainak egyik oka, hogy a jászkun jog szerint a jászok vám- és harmincad mentességet élveztek. Ha maguk szállították az áruikat és az erre való jogosultságukat úti levéllel bizonyítani tudták, felpénz nélkül jelenhettek meg a lekülönbözőbb vásárokon. Iparosaik, ha az árút más vásárra vitték, olcsóbban tudták adni, nagyobb hasznot vehettek belőle. Ugyanígy célszerű volt a gabonaneműek, mindenféle termény és állat más, kerületen kívüli vásárra dobása. Fél Edit és Hofer Tamás többször is megemlíti munkáiban, hogy Átányban nem szerették a jászokat, mert azok a sovány libát tömegesen és olcsón felvásárolták és azt felhizlalva másik vásáron eladták. Nem az keresett rajta, aki felnevelte. Ezt más községekben is megerősítették. Főleg Jászalsószentgyörgy és Jászfelsőszentgyörgy volt erről a szisztémáról nevezetes gyűjtéseink szerint. A jászkunsági pusztákon nevelt lovakat keresték a felvidéki, főként gömöri, rimaszombati kupecek, de mint kiderült nem vásárokon vették, hanem maguk mentek le a Jászságba és vásárolták fel a tenyésztésre alkalmas állatokat. Magam is leírtam egy cigány kupec dinasztiáról néhány sort, aki pedig Jászladányon élve Rimaszombat környékére hordta a jászsági, békési és kiskunsági lovakat.

15 Gyűjtéseink tanulsága szerint Jászfényszarun alakult ki az állatkereskedőknek komoly rétege a Jászságban. Kupic sor nevű utca is jelzi egykori jelentőségüket. Ám ők sem a helyi vásárokat látogatták. Itt inkább a disznó cserélt gazdát, kevés fejőstehén és bornyú. A kiváltságok megszűnte után éppen ezért hirtelen idegen állat és termény kereskedők kezébe került ezek forgalmazása. A jászsági és kunsági gazdának addig is elegendő volt a saját maga nevelte jószág eladása. A TÉRSÉG GAZDÁLKODÁSÁNAK JELLEMZŐJE ÉS JELLEGZETES TERMÉKEI A századfordulón Jász-Nagykun-Szolnok megye községeinek paraszti gazdálkodása eléggé egységes képet mutat.

16 A Nagykunság és Jászság közötti korábbi különbség ekkorra eltűnt vagy alig érzékelhető. A vízszabályozások teremtette új természeti viszonyok miatt mindenütt egyensúlyba kerül a főként gabonára, kukoricára specializálódó földművelés és az istállózó állattartás. Jelentősen viszszaszorul a legelő és a rét területe; a jászsági ólaskertek belterületté alakulnak, a 15 SZABÓ László, 2005. Jászsági gyűjtéseim ezt a szisztémát több helyről is igazolják, néhol disznóval is. 16 Az SZMNA a paraszti gazdaságokat, a paraszti árutermelést, azok vásárra kerülését vizsgálták. Vannak jól működő és termelő uradalmak is, ám ezek termékeiket nem vásárokon értékesítették elsősorban, hanem előre lekötötték különböző cégeknél vagy megbízható felvásárló kereskedőknél.