Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA: Utazás, közlekedés, árubeszerzés Szilády Károly konceptjeiben (1841-1871)
ünnepség emléklapját is Szilády nyomtatta, s írásaiban is megemlékezett róla: „... tömérdek nép gyűlt össze nemcsak helyből, hanem Pestről és a környékbeli városokból is. Délután aztán a Kaszinóban több mint 200 terítékű asztalnál ugyancsak pattogott a' sok élezés toaszt, de zene s tánc nem volt a Teleki gyász miatt." 7 Tompa Mihály prédikációit a miskolci Fraenkel kiadó adta ki, de a nyomdai munkákat Kecskeméten végezték s a költő-lelkipásztor portréját is Szilády rendelte meg Barabás Miklóstól. A Szilády-nyomda a helybeli megrendelők és a közeli városok (Cegléd, Nagykőrös, Kunszentmiklós, Kiskunhalas) mellett rendszeres üzleti kapcsolatokat épített ki a következő könyvkiadókkal, könyv- és papírkereskedőkkel: Brassó: Németh Vilmos, Debrecen: Telegdy K. Lajos, Eperjes: Benczúr József, Hódmezővásárhely: Czecz János, Kolozsvár: Barra, Stein, Demjén László, Komárom: Siegler Antal, Marosvásárhely: Lőcsei Spielenberg László, Miskolc: Fraenkel Benjamin (később: Ferenczi), Nagyvárad: Hollósi Lajos, Hügel Ottó, Pest: Eggenberger, Kilián György, Osterlamm Károly, Petrik Géza, Lauffer Vilmos, Athenaeum, Kókai Lajos, Landerer és Heckenast, Emich, Lampel, Geibel Mihály, Nádler János, Ráth Mór, Pozsony: Bucsánszky Alajos, Szatmár: Irányi József, Szeged: Burger Zsigmond, Székesfehérvár: Stollassa József, Veszprém: Krausz Ármin. Természetesen nemcsak könyvek nyomtatásával foglalkozott, hanem minden olyan terméket előállított, amelyre kereslet volt (kivéve a már említett naptárakat), mint például báli, esküvői és egyéb meghívók, táncrendek, belépőjegyek, cégkártyák, nyereménysorsjegyek, hirdetmények, oklevelek, gyászlapok, színlapok. A táncvigalmakról írta 164-ben: Szilády Károly családjának történetéből csak a legfontosabb mozzanatokra utalunk. Első felesége, Buús Éva még házasságkötésük évében, 1820-ban meghalt. Második házasságából származó három gyermeke közül Zsuzsanna kis korában meghalt (1827-ben, 4 évesen). Feleségét, Konyári Kenéz Máriát 1845-ben vesztette el, hosszú súlyos betegség után. József fia (125-1865) nyomdásznak tanult, 1837-1842-ig Bécsben, majd Lipcsében, Regensburgban, Ansbachban, Nürnbergben, Sulzbachban szerzett gyakorlatot. Jó kézügyessége és művészi hajlama volt, a nyomdászati ismeretek mellett a fametszést is megtanulta, kiválóan beszélt németül. 1846-ban Prágában, 1847-ben Lipcsében dolgozott. Végül mégsem maradt nyomdász, hanem császári hivatalnok: dohánybeváltó tiszt lett, akinek fontosabb állomásai Szolnok, Jászkisér, Nagykálló, Nagytárkány, és Zsombolya (Hatzfeld) voltak. 40 éves korában tüdőbajban meghalt, Zsombolyán temették el. Lajos mérnök lett, dolgozott Makón, Bátyán, Foktőn, Lakócsán (Somogy megye). Részt vett a szabadságharcban, tagja lett a Honvédegyletnek, 1860-tól Kecskeméten városi mérnök, 188-tól országgyűlési képviselő. Az apjától örökölt nyomdát is ő irányí7 BKMÖL, Conceptek. Orbán Juli húgomnak Debrecenben, 1861. május 27.
