Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA: Utazás, közlekedés, árubeszerzés Szilády Károly konceptjeiben (1841-1871)

totta, halála után pedig egyik fia, László. Lajosnak öt gyermeke volt, akik közül négy érte meg a felnőttkort. A Szilády-hagyaték egyik legértékesebb része a Conceptek (levélfogalmazványok) gyűjteménye. Szilády Károly több ezer levelet írt megrendelőihez, a szerzőköz, valamint rokonaihoz, családtagjaihoz. A levelek fogalmazványai nála maradtak, és a levéltárba kerülve, ma rendkívül értékes forrásanyagot képviselnek. A három évtized levéltermése bőséges információt hagyott az utókorra az utazás, közlekedés, árubeszerzés témakörében is. 46 éves korában Kecskemétre került Szilády élete nagy utazásainak javán már túl volt: Bécsben tanult s a kor szokásainak megfelelően tanulmányozta neves európai mesterek műhelyeit, később pedig munkája és családi körülményeinek alakulása szólította hol erre, hol arra. Elfoglalt, öregedő, felesége halála után magányos és időnként különféle nyavalyákkal bajlódó ember volt, különösen a fogalmazványok keletkezésének második felében. Hová és miért mozdult ki megszokott közegéből, milyen úticéljai voltak és milyen tapasztalatokat szerezhetett a korabeli közlekedési viszonyokról, az utazással összefüggő körülményekről? Alapvetően üzleti és rokon látogatási céllal kelt útra. Kiadókkal, szerzőkkel, papírkereskedőkkel, könyvkötőkkel és könyvkereskedőkkel fenntartott üzleti kapcsolatai behálózták az országot, de leginkább Pesthez kötődött. Rokonai Pesten és környékén, Debrecenben és szerte az országban éltek. Két felnőtt fiának lakóhelyei - aktuális munkájuknak megfelelően - sűrűn változtak. Leggyakrabban a pesti vásárok, a rokonlátogatások és bizonyos jeles ünnepek adtak alkalmat az utazásra. 1841 és 1871 között a közlekedési viszonyokban óriási változások történtek, amint ez a levélfogalmazványokban is jól érzékelhető. Szilády Károly felesége 1845-ben meghalt (betegsége egy súlyos meghűléssel még Budán kezdődött, amikor a zajló jeges Dunán csónakkal ment át a pesti oldalra, hogy el nem mulassza a vasárnapi istentiszteletet), anyósával azonban továbbra is tartotta a kapcsolatot. Neki szóltak az „Édes Jó Anyámnak" megszólítású levelek, és rendszeresen meg is látogatta Debrecenben. Mint az 1847. szeptember 18-i fogalmazványban olvashatjuk, a hazautazás akkor még - igaz, kényelmes tempóban - három napig tartott Debrecenből 11 órakor indulva, estére Madarasra ért útitársaival, ott megszálltak, hajnali 4 órától déli fél egyre Szolnokra értek, onnan ebéd után indultak a vaspályához, s fél háromtól fél négyig tartott az út Ceglédig. Innen Pestig abban az időben este 6 óráig tartott az út. Ez alkalommal Szilády Cegléden éjszakázott: „Én ugyan haza jöhettem volna Kecskemétre, mert Czegléd ide csak 3, legfölebb 3 V2 óra járás; de a czeglédi pap t. Szabó Károly úr meg tar-