Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
csíkok füstcsóvaszerűeri kitöltötték a tányér öblét, de megjelenhetett csak a perem díszítéseként. A folyatott díszítés sajátos változatát jelentette, amikor cirokszállal is összehúzták a folyatást. 51 Mórágyon a korai munkákon az egész tálat vagy tányért így díszítették. Maga a díszítési technika a Távol-Keleten, Kínában alakult ki, s onnan került át a Közel-Keletre, Kisázsiába, majd Európába. Magyarországon a visegrádi, a szolnoki, a budai, az egri ásatások anyagában igen gyakoriak a folyatott díszítésű tálak. A néprajzi kerámián a mórágyi német mesterek alkalmazták, Siklóson a névhez köthető anyag szintén német mester munkája. Bölcskén a XVIII. század során németekkel betelepített Hada-puszta közelében került elő a tányér és a töredék. Mindezek inkább a motívum és technika német, mint török közvetítésére utalnak. A fentiek közül a tulipán, a margitvirág és a gránátalma kedvelt motívumok voltak a mórágyiakkal azonos területekről származó hartaiak textiljein, festett bútorain is. A mi szempontunkból azonban a festett bútorokon, textileken túl (15-20. kép) rendkívül fontosak a közvetlenül Hessen, Pfalz, Elzász felé mutató két szívformából kialakított deszkatámlás festetlen, keményfa székek, melyek más magyarországi településről nem kerültek elő, bizonyítva itt is a közvetlen német eredetet. 52 Ennek az is különös jelentőséget ad, hogy Fél Edit szerint a hartaiaknak a bútorok festését és a színes, virágzó díszítőstílust Magyarországon vették át. Ezt arra alapozza, hogy „kezdetben az ismert sárközi motívumoktól sem színben, sem formában nem tértek el, ma is csak annyiban különböznek, hogy tömöttebbek". 53 A gondolatsort követve ebből az következne, hogy a textileken látható margitvirág, tulipán, gránátalma motívumok a Sárköz magyar falvaiból kerültek a hartaiakhoz. K. Csilléri Klára szerint a hartai bútorfestés a Komáromban 1740-től divatos, második stílusfázisból vezethető le, melynek korai emlékei főleg a református templomok virágos mennyezeteiről, például Mezőcsátról ismertek. 54 A hartai asztalosok a színes, virágos bútorokat szerinte a XVIII. század végén, legkésőbb XIX. század elején kezdték készíteni. 55 Azonban a bevezetőben ismertetett mórágyi tálak egyértelműen mutatják, hogy ezen motívumkincs a hartaiakkal azonos területekről érkező németség sajátja volt (21-23. kép) - a régészeti feltárások anyaga szerint már beköltözésük51 KRESZ Mária, 1991. 28. 52 K. CSILLÉRY Klára, 1987. 396. 53 FÉL Edit, 1935. 16-17. 54 K. CSILLÉRY Klára, 1987. 406. Az 1746-ban készült fakazettás mennyezet nagy része az 1890-es tűzvészben elpusztult. A kimentett kazettákat az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg, és ez az összeg fedezte a templom újjáépítését. A restaurált régi kazetták ma Debrecenben a Református Kollégium Egyházművészeti Múzeumának mennyezetén tekinthetők meg. 55 K. CSILLÉRY Klára, 1987. 407.
