Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig

tői kezdődően. A párhuzamok pedig az óhazán keresztül vezetnek még korábbi időkbe és távolabbi területekre. így a hartaiaknak magukat a motívumokat aligha kellett átvenniük másoktól, legfeljebb saját hagyományaikból merítve a XIX. század elejétől rohamosan bővülő piac igényeinek kielégítésére felhasználni, aktualizálni kellett azokat a kurrens anyagokra, tárgyakra. Feltehetően ezért találkozunk még a XX. század elején is a hartai festett bútorokon a tulipán, gránátalma mellett a margitvirággal, miként a köpcsényi múzeumnak gyűjtött 1914-es ruhásszekrényen,

56 ahol a margitvirág kerek szirmai inkább a margarétára jellemzőek. Egyébként a hartaiakhoz hasonló fejlődési utat jár be az óhazában is az asztalos termékek készítése a XVII-XVIII. században a faragott keményfabútoroktól a tömegesen gyártott, hasonló motívumokkal festett fenyődeszka szekrényekig, mint az a pfalzi, hesseni tájházak anyagában jól követhető. Ez egyben mutatja azt is, hogy a hartai festett bútorok fejlődése nem lokális, hanem az általános európai lakáskultúra fejlődésével párhuzamosan alakul. Ebben a közös gyökereken, ízlésvilágon túl nyilvánvalóan jelentős szerepe lehetett a legények kor szokása szerinti vándorlásának is. Az eddigiek alapján is jól látható, hogy a különböző, margarétához hasonló szerkezetű virágok elkülönítése a kerámiatárgyakon sem mindig egyértelmű. Az 1782-es mórágyi tányér forgórózsaszerű virágábrázolása a Hessen környéki Odenwald területéről és a Rajna mellől, Mainz közeléből származó tányérokon köszön vissza.

57 A tányér nemcsak lendületes megfogalmazású ábrázolása, hanem a különösen élethűen megrajzolt levélzete miatt is egyedülálló. (23. kép) A fentebb említett fészkes virágúak közül a százszorszép levele lehet hosszúkás, széles, visszás tojásdad, széle pedig csipkés fogas, és a másik kettőtől eltérően nem az anthemideae, hanem az astereae nemzetséghez tartozik. A margaréta alsó levelei nyelesek, lapátalakúak, csipkés szélűek vagy fűrészesek. A felső levelek szálas-hosszúkásak, fűrészes szélűek és ülők, azaz közvetlenül a száron kezdődnek. A krizantém levele pedig széles, tojásdad, öt karéjának széle durván fogazott. A tányéron ábrázolt levél karéj os, tehát egyértelműen a krizantémokhoz tartozik. Megállapítható tehát, hogy a margitvirág elnevezés alatt a XVIII. században - legalább is ebben az esetben - mindenképpen ezt a keleti eredetű virágot kell értenünk. A későbbiek során azonban a sziromlevelek alakja megváltozik: szélesebbek, a margarétához inkább hasonlóvá válnak, mint az a már említett 1914-es festett bútoron is jól megfigyelhető. Mindezek alapján úgy tűnik - és ezt a margitvirág néven ismert növények nagy száma is megerősíti -, hogy a margitvirág alatt koronként és területenként eltérő virágot értettek. A Mórágyra és Hartára a XVIII. század első felében a hesseni, pfalzi területekről érkező németség való56 K. CSILLÉRY Klára, 1987. 379. 4. kép. A margitvirág itt a kerekded sziromlevelek alapján egyértelműen a margarétával azonosítható. 57 VENZMER, W., 1973. IX. 3, BAEUMERTH, Kari, 1977. 18.