Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
A mórágyi régészeti feltárások során előkerült XVIII. századi leletanyagban a margitvirág gyakran fordul elő tulipán, gránátalma, folyatott díszítések kombinációjában. Hasonló variánsok ismertek a néprajzi gyűjteményekből is. A tulipán is a legkülönbözőbb megfogalmazásban látható a mórágyi tányérokon, bokályokon. A szépen megrajzolt keretet Szent Bernát-lángja motívummal vagy rácsozással kitöltő, a keretelés nélküli lendületes rajzolatú változatok mellett a kerámiák egy részén a középső tulipán elvontabb, kevésbé hangsúlyos, inkább a sziklevél ritmusát követi. Általában a tál öblét tölti ki, de néhány darabon a peremen is megtalálható. 41 Ez a motívum igen kedvelt, s gyakori a délnémet területeken is. 42 Különösen a korai darabokon szerepel sokszor a gránátalma-motívum. Soproni közöl is egy archaikus ábrázolást. 43 A Mórágy, Dittelján-telki leletmentés során előkerült töredékeken, miként több XIX. századi odenwaldi edényen, a kereteit virág Szent Bernát-lángja motívummal vagy rácsozással kitöltött 44 A motívum igen elterjedt volt a XVIII. századi német anyagban Württembergben, Pfalzban, a Rajna vidékén és Hessenben egyaránt. 45 A sárközi kerámia alapvető jellemzőjének tartják a folyatott mázas díszítést, amelyet „sárközi" néven is említenek a szakirodalomban. 46 Soproni Olivér megkülönbözteti a szabálytalanul folyatott, a sásleveles és a foltos mázas technikát. 47 A Dittelján-telki leletmentés XVIII. század végére keltezhető anyagában mindhárom változat előfordul. 48 A sásleveles motívumot Soproni török örökségnek tekinti, bár megemlíti, hogy ez a technika a XVIII. században Nyugaton is kedvelt volt. 49 A Hessen tartománybeli Odenwaldban is ismerték ezt a díszítést. Még századunkban is szívesen alkalmazták, sőt, a különböző művészeti irányzatok is gyakran visszanyúltak e technikához. Főleg tálakat és tányérokat díszítettek ily módon. Az edény világos vagy sötét engóbos peremére különböző egymástól elütő színű vonalakat húztak. Ezután szabályos rendben pöttyöket vittek fel, amelyek a tál belseje felé folytak, majd megrázták, megütögették az edény alját, s így sajátos mozgalmas minta jött létre magával sodorva a még friss festéket. 50 A folyatás lehetett teljes, amikor a korongon még meg is forgatták a tányért, s a friss festék41 SOPRONI Olivér, 1987. 45-47. ábra. 42 ROLLER, Hans-Ulrich, 1990. 27. 43 SOPRONI Olivér, 1987. 56.ábra. 44 Wosinsky Mór Múzeum Régészeti Gyűjteménye Ltsz. 70.50.304, 70.50.391. 45 Erich MEYER-HEISIG. Erich, 1955. 44.; GAIMSTER, David, 1986. 40. 46 J. ISTVÁN Erzsébet, 1964. 96. 47 SOPRONI Olivér, 1982. 88. 48 Wosinsky Mór Múzeum Régészeti Gyűjteménye Ltsz. 67.165.163, 70.50.114, 70.50.103, 70.50.554. 49 SOPRONI Olivér, 1977. 63. 50 GREIN, Gerd J, 1977/b. 19-27.
