Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
Hessenből érkezett. 6 A mórágyiak Weidlein János és Schmidt János egybehangzó véleménye szerint a rajnai frank nyelvjárást beszélték. 7 A pfalzi-zweibrückeni hercegségből származók közül sokan Ostertal falvait vallhatták szülőhelyüknek. A XIX. század közepén működő, név szerint is ismert fazekasok közül egyes források szerint például a Glöcknerek 1724-ben, a Böhlerek 1746-ban az Ostertalbeli Niederkirchenből érkeztek Mórágyra. 8 A Glöckner név előfordulása Niederkirchenben már 1537-től nyomon követhető. 9 A XVI. században tudunk Glöcknerekről (Debolt és Nickel) a közeli Ohmbachban is, ahol a Häffner családnév szintén előfordul. 10 A niederkircheni Niclas Bechlert a XVI. században említik a források. 11 Ostertal a X-XII. század között a mainzi érsekség, majd a wörschweileri kolostor birtoka volt, később a pfalzi-zweibrückeni hercegséghez tartozott, lakosai a XVI. század közepétől reformátusok voltak. Az új hazába érkezők szigorúan őrizték vallásukat, szokásaikat. A leánynevek között sokáig a Margaretha volt a legkedveltebb, ami nem lehetett véletlen, hiszen Ostertalban már a XV. században Szent Margit napján tartották az évi nagy vásárt. 12 A délnémet tartományokban a XVII. század végére a harmincéves háború pusztításai, a franciák és németek közötti állandó háborúskodás, a vallásüldözés, a földesúri önkény, a magas adók, a sajátos öröklési szokások miatt kilátástalanná vált helyzetből sokan menekültek a később „Schwäbische Türkei"-nek nevezett területekre. Az első felhívás, I. Lipót 1689-ben kelt császári pátense szerint a telepesek alacsony áron házat vagy házhelyet, földet kaptak, ötévi adó- és robotmentességgel. A mesteremberek számára biztosították a céhekbe való felvételt, s 1723-ban az országgyűlés törvényt hozott a kézművesek Magyarországra településének ösztönzéséről. Az első telepesek nem a legszegényebbek közül kerültek ki. A kivándorlóknak szülőhazájukban megváltási összegként földesuruknak ki kellett fizetni vagyonuk tizedrészét. Az elbocsátó levelet sem kapták meg ingyen, s a magyar földesurak is szívesebben fogadták azokat, akik nem üres kézzel érkeztek. A korabeli anyakönyvi adatokból jól látható, hogy a kedvezményeknek ösztönző hatása volt: a telepesek között viszonylag nagy számban voltak iparosok, akik tovább folytatták az óhazában űzött mesterséget, sőt, ha kellett, az ehhez 6 GLOCKNER, Peter G. Dr, 1979, SZILÁGYI Mihály, 1992.; SÍK Endre é.n. 7 WEIDLEIN János Dr, 1937.; SCHMIDT János, 1939. 57. 8 GLOCKNER, Peter G. Dr, 1979. 102, 105, 110, 114. 9 Glokners Theobald 1537 (ZIMMER, Klaus, 1990. 282.), Klockners Diebolt 1542 (ZIMMER, Klaus, 1990. 283.), Gleckners Theobald 1572 (ZIMMER, Klaus, 1990. 184.), Klocknerts Deboldt 1587 (ZIMMER, Klaus, 1990. 146.), Glöckner Simon 1640, Glökner Johann 1660 (ZIMMER, Klaus 1990. 184.) 10 ZIMMER, Klaus, 1990. 185. 11 ZIMMER, Klaus, 1990.256. 12 ZIMMER, Klaus, 1990. 161.
