Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
szükséges szerszámokat, eszközöket is elkészítették. A német telepesek a XVIII. században nagyon kevés felszereléssel érkeztek, így azok értéke az új hazában különösen megnőtt. A táji munkamegosztásba a hazai előképek - és kapcsolatok - alapján igyekeztek beilleszkedni. Ahogyan például Württembergben vagy Pfalzban elkülönültek az üvegfúvással, asztalossággal, fazekassággal, textilmunkával foglalkozó falvak, az új hazában is máig megfigyelhető volt az erre irányuló törekvés. A már a XVII. század végén fejlett manufaktúrákkal és paraszti fazekassággal rendelkező Hessenből valamint Pfalzból érkező telepesek - mivel csupán a dombok között meghúzódó falu sovány földjének megműveléséből nem tudtak megélni - hagyományaikat folytatva kiegészítő tevékenységként a házak mögötti löszfalba vájt hosszú kemencékben a hazulról hozott technikai s technológiai ismereteiket kamatoztatva a környékbeli agyagból készült edényeket égettek. 13 Céhbe - a törvényi lehetőség illetve kötelezettség ellenére sem - nem léptek be, csak mint parasztfazekasok működtek. így gazdag tárgyi hagyatékukon túl alig maradt ránk írott adat. Nem szerepelnek a hivatalos összeírásokban, adólajstromokban. Ezért sokáig nem volt egyértelmű, mikor is kezdték a mórágyi sváb telepesek készíteni edényeiket. A szakirodalomban az 1830-as évekre, majd a századelőre datálták a legkorábbi mórágyi tányérokat és bokályokat. 14 Az 1814-es feliratú, rücskös fekete mázzal bevont, fűzöld díszítésű madaras, illetve egy 1812-es évszámos tányér mellett 1811-ből egy sötét alapszínű, három fehér gránátalmával és két hatalmas akantuszlevéllel díszített tányér ismert Mórágyról. 15 (4. kép) A használati tárgyak közül pedig a Csanády-gyűjtményben egy zöld boroskancsón az 1803-as, egy okker színű kantán az 1801-es évszám olvasható. A korai időszak eddig ismert legszebb darabja azonban az 1782-es datálású, gótbetűs feliratú, fehér alapszínű, korongolt, ólommázas tál, amely a peremén körbefutó, hesseni nyelvjárásban írt humoros szöveg tanúsága szerint lakodalmi ajándéknak készült. A közepén lévő két margitvirág fejét és levelét is szokatlanul élethűen ábrázolta az egykori mester. Különösen a levél részletes megrajzolása meglepő. A levelek egyértelműen karéjosak. 16 A tál, melyhez hasonló gótbetűs feliratos töredéket legutóbb Machán István Mórágyon a Kossuth Lajos utcában az udvarán derítő ásása során talált, sok hasonlóságot mutat a német szakirodalomból jól ismert odenwaldi fehér, illetve világossárga alapon barnával és zölddel írókázott, peremükön komoly vagy humoros szólásokkal díszített tálakkal. Az 13 NAGY Janka Teodóra, 1995e.; SZABÓ Géza, 1999. 14 DOMANOVSZKY György, 1968. 55, KRESZ Mária, 1961. 141-170.; 142, KRESZ Mária, 1991. 30. 15 MÉSZÁROS Gyula, 1968.28.; ISTVÁN Erzsébet, 1981.413.; SOPRONI Olivér, 1987. 46, 96. 56. kép 16 Wosinsky Mór Múzeum Ltsz. 73.55.1.
